Talán már épp itt volt az ideje, hogy írjak ide. Az ok, amiért ilyen sokáig nem írtam (február szépen ki is maradt), hogy csak simán wordpad-ben írtam a blogot. Azért kezdtem el ott is írni, mert úgy gondoltam, hogy úgy sokkal több dolgot ki tudnék írni magamból, olyanokat, amiket itt nem egyébként nem írnék le, mert sohasem tudhatom, ki olvassa ezt a blogot. Most 2 hétig beteg voltam, szóval volt egy kis nyugi. De már annyira régen nem mentem sehova senkivel, hogy már kezd idegesíteni. Úgy érzem magam, mint 2 évvel ezelőtt, amikor direkt nem mentem sehova, csupán lázadásból. Egyébként emiatt nem akarok nagyon menni, de hát kedvem lenne hozzá. Csak már elegem van minden köcsög emberből, meg a szórakozási lehetőségek is eléggé kimeríthetőek itt. De legalább most már jó idő lesz, szeretnék valakivel/valakikkel csak úgy elmenni, és leülni valahova, és jól érezni magunkat.
Visszaolvasva az utolsó pár bejegyzést, vicces (pedig csak egy hónapja volt), hogy mennyire próbáltam megtalálni önmagam, de időközben rájöttem, hogy nem kell semmilyen stílusba beletuszkolnom magam. Épp ez a jó, hogy nem kell semmilyen skatulyába beleerőltetnem magam.