2011 utolsó bejegyzésében azt írtam, hogy legyen az új év egy punk év. Elmondhatom, hogy eddig teljes mértékben az. Nagyon-nagyon élvezem a punk zenét, elmondhatatlanul imádom, egyszerűen nincs rá szó, arra, ahogyan a punk zene iránt érzek. Írtam már erről, próbáltam megfogalmazni, de az nem ide való. A lényeg, hogy nagyon sokat köszönhetek neki, a nézeteim, a viselkedésem, a gondolkodásmódom és még nagyon sok mindent befolyásolt a punk szubkultúra. Talán a legjobb benne, hogy annyira változatos... Van pop punk, punk rock, hardcore punk, street punk, proto-punk, post-punk, ska-punk, ott az oi, a riot grrrl és még sok-sok alműfaj. Ezek mind-mind különbözőek, és én szeretem mindet, szeretem a különbözőségeiket. Sok punk-nézet is különböző, de mindegyikben van egy-két olyan dolog, amivel egyetértek. Szeretem az Anti-Flag hippiskedését, szeretem a Casualties nyers hangzását, szeretem a Rancid ska-beütését, szeretem a Propaghandi odamondósságát, szeretem a Ramones egyszerűségét, a Sex Pistols különcködését, a Clash úttörő hangzását, a Distillers egyedi hangzását, a Black Flag megismételhetetlen Henry Rollinsát, a mai pop punk/punk rock bandák vidám hangulatát, a sok-sok kemény csajt, akiket a punk zene köt össze. Mind eltérőek, de mind nagyon jók, és mind hatással voltak rám. Mindegyik kapott negatív kritikákat, mindegyiknek vannak utálói, de én képtelen vagyok bármelyiküket is utálni, hiszen vagy emlékeket őriznek, vagy teljesen odavagyok értük a nap 24 órájában.
A lényeg, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm a punk zenének mindazt, amit adott; a szép emlékeket, új embereket, új nézeteket, új ismerősöket, a pillanatyni boldogságot és persze legfőképp az elveimet és világnézetemet.

Ennyi volt a punkról, írhatnék többet is, de nem fogok, talán majd máskor. Tegnap este a két legértelmesebb punk fiúkával voltam, egy tárolóban ültünk, punk zenét hallgattunk, és a punkokról, skinheadekről, punk zenéről, punk filmekről beszélgettünk. Ezért is írtam most ezt ide. Jó volt nagyon a tegnap este, és örülök, hogy lehetőségem volt ilyenre, és hogy már két ilyen ember van az ismertségi körömben. Lesz majd több is, remélem. Most is Casualtiest hallgatok, és fel nem tudom fogni, hogy az én gyönyörűséges macskám hogy tud ilyen kemény és hangos zene mellett ilyen aranyosan aludni.