Az ilyen estéken szokott rámtörni a magány. A tudat, hogy piszkosul egyedül vagyok. Úgy igazán egyedül. Egyedül, mert nincs párkapcsolatom, egyedül, mert kevés barátom van. És ilyenkor szólal meg bennem a lelkiismeret hangja, és tudatja velem, hogy hálásnak kell lennem, hogy vannak szüleim, van testvérem, vannak barátaim, vannak emberek körülöttem, akik segítenek, vannak, akikre elég ránézni vagy gondolni, és boldog leszek. Hálás is vagyok. Minden nap minden percében. De gyarló az ember, és többet akar.
Szeretném, ha nem süllyednék vissza az antiszociális létezésbe, mert az csak ront azon a lelkiállapoton, amiben most vagyok. Az a baj, hogy körül kéne magam vennem emberekkel, hogy kikászálódhassak ebből az állapotból. De nehéz, és mindig nehezebbnek érzem, amikor megpróbálnám. Valahogy ez nem az az időszak. Áltatom magam, hogy most inkább a tanulásra kell fókuszálnom, ami teljesen igaz, de azért valami szociális élet beleférne.
Az a baj, hogy most, hogy megint nem cigizek, megint nehéz lett a szocializálódás. Olyan rossz, hogy pont a cigi tud ebben segíteni, de az utóbbi két hónap ráébresztett, hogy az egészségem fontosabb, mint hogy minden hétvégén egy kocsmában teázzak hajnali fél 4-ig. Sok király embert megismertem ezáltal, és nagyon élveztem azokat az éjszakákat. De hova juttatott ez engem? Talán valamivel előrébb, de lehet, hogy megint hátra fogok csúszni...
Nem érzem úgy, hogy szükségem van arra, hogy az elegendő alvás és a tanulás helyett ott üljek és beszélgessek, és várjam, hátha történik valami. Történtek dolgok, nem mondom. Sok szép emléket adott az az időszak, mégsem érzem úgy, hogy több lettem tőle. Sok-sok heartbreak is volt, amit első blikkre negatívumként fognék fel, de természetesen ez is tanított nekem, és fejlesztett rajtam.
A kérdés az, hogy most az efféle tanításokra van szükségem, vagy tanuljam a suliban feladott leckét? Persze, a kettő együtt is működik. Csak nem most. Szerintem most készülnöm kell az érettségire, a nyelvvizsgára, és utána újra szocializálódhatok. Már ha sikerül még ezek után. Max újra elkezdek cigizni.
