Ez egészen vicces, épp most készültem írni egy posztot arról, mennyire elavult már a blogol.hu, és hogy változtatni kellene. Azért is terveztem ezt, mert mostanában - a nyelvvizsgán is túl vagyok végre - újra volt időm olvasgatni, és megint kedvem támadt nagyobb lélegzetvételű irományok gyártására.
Aztán amikor belegondoltam, hogy "basszus, ezt a blogol-on kéne megírni", el is ment tőle a kedvem. Bárki bármit mond, a blog felülete fontos, mégis csak ezt bámulod, miközben próbálod összeszedni a gondolataidat... A blogol kezelőfelülete meg annyira nem ispiráló számomra, sőt. (Amúgy is párszor eszembe jutott már, hogy mi lesz, ha a blogolhu egyszer felmondja a szolgálatot - mint a b13 -, és elveszik minden bejegyzésem. Emiatt akkor remélhetőleg nem kell aggódnom...)
Szóval, azt terveztem, hogy átköltözök wordpress-re, ugyanis az ő szolgáltatásuk jött be nekem legjobban, de hát ezt a blogot muszáj elmentem, hiszen 5 évnyi gondolat, vélemény és tapasztalat van benne. Ebbe belegondolva viszont nem költöznék át jó szívvel egy teljesen más blogra, szóval jól jött ez a váltás. Megmarad a régi blogom az ő kis személyes, privát mivoltában, én pedig írhatok egy színvonalasabb felületen.
Emellett azt is terveztem (szigorúan csak elméletben...), hogy nyitok egy publikus blogot, olyan mindenrőlírósat, amilyen az I'm into reality volt régen. Basszus, azt is át kell költöztetnem! Nem hagyhatom elveszni, na. Visszatérve a publikus blogra, igen, ez még nagyon csak elméleti szinten létezik, nem érzem még magam elég érettnek ahhoz, hogy olyan megmondóember legyen, mint 14 évesen. Nyilván az a blog is nevetséges, de akkor teljesen okésnak éreztem a dolgot. Mondjuk az is névtelenül ment, talán egy névtelen blogot még be is vállalnék.
Nem tudom, ez még erősen a jövő zenéje, addig úgyis ezer dolgom van, megérek meg eldöntöm, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, és ha majd lesz egy útirányom, írok róla. Publikusan.
