2. Állítsd be az időzítőt 9 percre és csak írj!
Na, már megint nem tudtam, hogy itt mit fogok tudni összealkotni, de a tegnap este megihletett. Bár ne tette volna, vagy mi.
Szóval az történt, hogy tegnap este lefekvés után megint beindult az agyam, nekikezdtem gondolkodni, és hogy, hogy nem, egyszer csak kikötöttem ott, hogy mennyire nem vagyok elég jó. Természetesen megint végigzongoráztam a Bs-es és az Ám-es dolgokat, meg La-t meg Al-t... meg úgy mindenkit, aki miatt szarul éreztem magam az elmúlt hónapokban. És megint nem tudtam segíteni - újra elkezdtem bőgni. Innen meg már szinte csak lefele ment az út, szépen meghempergőztem az önsajnáltatás mocskában - ahogy tenni szoktam kb. mindig.
Az ilyen hülye "szerelmi" ügyek mellett nagyon aggasztott este és aggaszt mindig is, hogy mit kellene kezdenem az életemmel. A hivatalos terv az, hogy elmegyek egyetemre, csak hát nagy valószínűséggel nem fognak felvenni. Ha meg igen, nem fogom bírni. Szakmázni nem akarok, köszönöm szépen, az erdélyi egyetem ugyanaz, a jógaoktatói álmaimat meg, azt hiszem, későbbre kell halasztanom. Legszívesebben odaköltöznék érettségi után mamámhoz, és járnék az "élet iskolájába", de az elég gáz, ha se nem tanulok, se nem dolgozom. Igazából dolgozhatnék is még legalább egy évig, hogy felnőjek addig az egyetemhez, de mit?
A gondolat, ami a legtöbbet jár mostanában a fejemben, és ami nagyban befolyásolja az imént felsorolt opciókhoz való hozzáállásom, az az, ami már sokszor régóta érlelődik bennem, és Kerouac, Palahniuk meg társaik szépen hozzátették a magukét: elegem van ebből a rendszerből. Csak az jár ilyenkor a fejemben, hogy mennyire szánalmas, hogy 7 éves korunktól kezdve 18 éves korunkig járhatunk iskolába, és tanulhatjuk a számunkra teljesen érdektelen, az iskolai éveink előrehaladtával pedig egyre feleleslegesebb dolgokat. (Közben letelt a 9 perc...) A 12. évfolyam végén meg bemagolhatjuk 4 év érdektelen és felesleges információját (amit aztán úgyis elfelejtünk). Ezekben a vizsgákban meg benne lesz a jövőnk.
Eldönthetjük (vagy a jegyeink inkább, ugye), hogy elmegyünk valami OKJ-s képzésre, és várhatjuk a bizonyítványunkkal a sültgalambot, meg az esetleges munkalehetőségeket. Vagy elmehetünk egyetemre, ami rohadtul menő amúgy, nincs is jobb, mint végigmagolni még 3-5-8-akárhány évet. Egyetemen általában olyat tanulunk, ami érdekel, de lássuk be, hogy itt is fölösleges információk garmadáját zúdítják ránk. De ha lesz egy diplománk, akkor majd verhetjük a seggünket a földhöz örömünkben, hiszen a diploma a boldog élet kulcsa. Igaz, hogy az érdeklődésünknek megfelelően választunk egyetemi képzést, de ohmygod, mire megyek egy bölcsész (nyelvi) diplomával? Nyilván, a lehetőségek száma végtelen, de ebből nem fogok karriert építeni, nagyon valószínűséggel.
Jó is, hogy elérkeztünk a karrierhez. Ez a lépcsőfok felső és egyben legundorítóbb szintje. Az előzőek mind ezt készítettek elő, mind arra mentek, hogy ez a szint minél pompásabb és jövedelmezőbb legyen. De a lelkiismeret (igen) felteszi a legrelevánsabb kérdést ever: miért? Miért kell ennek így lennie? Miért dolgozzunk? A pénzért? Miért van pénz? Mi értelme van a pénznek? Ja, az, hogy minél jobban éljünk? Akkor miért nem gazdag minden ember a világon? Miért van az, hogy a világ legszegényebb emberei dolgoznak a legtöbbet? Miért van az, hogy hiába erőlködsz, hiába keresel elég pénzt? Azért keressük a pénzt, hogy elköltsük értelmetlen faszságokra, pillanatnyi kielégülést okozva magunknak a pénzvadászat végeláthatatlan kálváriájában? Ezért? Miközben a világ egy részén ivóvízre sem telik?
Szóval akkor ez így jól van?
Szóval akkor menjünk egyetemre, és szarjunk bele a világ problémáiba. Végülis, eddig is működött, ezután is fog. (Tök jó annak, akinek ilyen könnyen megy.)
Ez a rendszer teszi tönkre az embereket. Nem csak azokat, akik mélyszegénységben élnek, hanem azokat is, akiknek van némi szociális érzékenységük. Mint például nekem. Sajnos nem tudok úgy behódolni ennek az egész folyamatnak, hogy közben ne szólalna meg a lelkiismeretem. Hogy ne kérdeznék rá a miértjére. Nem csak ennek, hanem sok másnak is.
