I got to be true to myself!

Annyi mindenről szeretnék írni, csak úgy kavarognak a fejemben a gondolatok, de a fele már el is tűnt, mire ezt leírtam. Felszabadító érzés, hogy holnapra nem kell tanulni, de akkor is túl kell még élnem ezt az egy napot... Azután meg már nem is tudom, mi lesz, hogy megyünk-e partra, vagy nem... Mindenki seggfejeskedik, persze nem nyíltan, csak úgy elvan magával. Viszont a legjobb, hogy ezek a faszságok engem mind nem érdekelnek, ugyanis érzem, hogy amíg van punk zene, vannak punkok, addig nem lehet baj. Talán nincsenek punkok a környezetemben, de már az is megnyugtató érzés a számomra, hogy tudom, hogy vannak valahol ezen a bolygón. Hallgatom a Wingnut Dishwashers Union nevű bandát, a Fuck Shit Up című számok valami hihetetlen. "A punk rock song won't ever change the world, but I could tell you about a couple that changed me" Annyira imádom! A banda énekesének hangja hasonlít Chris#2-ére az Anti-Flagből, szóval semmi okom nincs rá, hogy ne szeressem. Jó érezni a szabadságot, a lázadást, a különcséget és a változtatni akarást a punk számokban. Jó érezni ezt az egészet. És annyira hálás vagyok az életnek, hogy azon emberek közé tartozom, akik ezt érzik. Mert nem érzi mindenki, sajnos... Pedig kevés jobb dolog van ennél. És már az is jó érzés, hogy ezek a szavak most a szívemből szóltak, és nem az agyamból, mint a legtöbb irományom itt. A punkban mindenki valami rossz, romlott dolgot lát, közben pedig a világ egyik legjobb érzése, jószívű, toleráns emberekkel. Örülök, hogy ezt itt leírtam, biztos jó lesz majd elolvasni később (mint ahogy az összes bejegyzésem hahaha).
Furcsamód azt érzem, hogy meg fogom találni az én punk-fiúkámat végre, ami már eléggé jól jönne, mert ezek az átlagos fiúk kikészítenek. Egy rohadtnagy seggfej az összes. Nem tudom mi van velük, de tudhatnák, hogy ha nem mondják, akkor én nem tudom. Ezzel le is zárnám a témát.