I got to be true to myself!

 Jaj, nálam ez a kétnaponta írós dolog már rendszeressé vált. Szerettem volna írni tegnap is, de mindig kimarad valahogy, meg egy nap után nem sok mondanivalóm van, ami meg lenne, hosszú, kifejtegetős, és arra ilyenkor se időm, se energiám. Most gondoltam, írok. Már nagyon-nagyon várom a téli szünetet. Ez a hét, a téli szünet előtti hét a legrázósabb, mindenből most írunk tz-t, holnap fizika és matek, én meg persze még semmit sem tanultam. Pénteken meg töri és német. Na a töri az már tényleg húzós, arra aktívan tanulnom kellene. Kellene az a motiváció, de nagyon. Viszont tesiből 5-öst kaptam talajtornára, amire nagyon büszke vagyok. Már amikor elkezdtük, furcsa módon valami önbizalom kerített hatalmába, és úgy éreztem, meg tudom csinálni. Ma bemutattam, és tényleg sikerült! Amire meg még büszke vagyok, hogy már 3 és fél (!) hónapja nem szívtam egy slukkot sem cigiből. Komolyan, hihetetlen büszkeség tölt el ennek tudatában. Szeretném, ha ez így folytatódna, hiszen ez az idő már így is rekord nálam, plusz elég sok is. Néha hiányzik, persze nem fizikálisan, hanem leginkább azok a hangulatos együtt-cigizések hiányoztak. Az együttcigizés az osztállyal az osztálytalálkozón, a volt osztályfőnökömmel a háza előtt, a parton, a házibulikban, a suli udvarán, a kirándulásokon, más városokban, apánál a boltban, apával az utazgatásainkon... Mind-mind szép emlékek, és a cigizések valahogy szebbé tették őket. Örülök, hogy már nem gyilkolom saját magam, de akkor is jók voltak azok az események, és meg kell köszönnöm a ciginek a társaságot, amire rátaláltam. Igaz, nem a legjobb, ami lehet, de a legjobb a jelen élethelyzetemben. Mostanában keveset vagyunk együtt, ez a "rossz" időnek is betudható, nem is olyan összetartó már a társaság, mint nyáron, amikor sülve-főve együtt volt mindenki, de most iskola van, más társaság, és hétvégéken is összejön mindig pár újabb társaság. Én meg általában egyedül is elvagyok.
Furcsa, hogy még most is, majdnem egy hét múlva is be-bevillanak az emlékek Bécsről... Olyan szeretnékmegintottlenni-érzésekkel kísérve. Olyan más volt ott minden, még igazából azt sem tudom, tényleg jobban tetszik-e az az atmoszféra, ami ott van. Azt tudom, hogy szeretem a megszokott környezetem (már amennyire), ahogy a horoszkópom is írja. Ha lennék olyan szerencsés, hogy a családommal elköltözhetnék Bécsbe, biztos örömmel tenném, hiszen ott jobb minden (igenigen) és ott is megszoknék mindent. Jó lenne, ha így lenne.