Nagyon klisészerűen hangzik, de nem tudok vele teljesen egyetérteni. A tanulással együtt jár a változás. Miért baj, ha valaki változik? Csak azt mutatja, hogy tanult, bölcsebb lett, többet tud, mint előtte. Mert akkor tudod, hogy lehetne jobb is az életed, ha változtathatnál rajta, ha engednéd magadnak a változást.
Jó lenne, ha ezt én is így megérteném. Ha nem rémítene meg ennyire a változás, ha engedném magamnak, hogy olyan legyek, amilyen vagyok. Ha nem ragadnék meg itt, ahol vagyok. Ha mernék önmagam lenni, ha ki merném mutatni a világnak, hogy több is van bennem. Ha meg merném mutatni, ki vagyok. Ha mernék cselekedni azért, hogy elérjem az álmaimat. Ha nem ragaszkodnék a régi önmagamhoz, a régi ruháimhoz, a régi szokásaimhoz, a régi barátaimhoz, a régi világnézetemhez, a régi berögződéseimhez.
Tisztában vagyok azzal, hogy ki vagyok. Csak nem tudom megmutatni. Már tudom, milyen vagyok, csak mást mutatok a külvilágnak, még mindig azt a személyt, aki évekkel ezelőtt voltam.
De már 18 éves vagyok, nemsokára leérettségizem, utána remélhetőleg új életet kezdek, egy új helyen. Szeptembertől ha akarom, sem csinálhatom majd azt, amit eddig. Szeptemberben kénytelen leszek végleg kilépni a komfortzónámból, és elkezdeni élni. Úgy, ahogy mindig akartam. Ideje már.
