I got to be true to myself!

A mai napom elég furcsán indult. Ahogy felébredtem, valami tavaszias érzés fogott el... Az ablakomon besütött a nap, lent At Joan Osbourne One of us című számát hallgatta, nekem meg egyből az futott végig az agyamon, hogy én most kiakarok sétálni a Tescoba a tavaszias napsütésben. Aztán rájöttem, hogy -7 fok van odakint, később pedig a hó is el kezdett esni. Ettől függetlenül egész nap tavaszias hangulatom volt, amire a Deviantarton nézegetett természeti képek csak rátettek egy lapáttal. Vicces, hogy két hete még óriási karácsony-lázban égtem, most viszont, hogy esik a hó, és alig van pár nap a karácsonyig, valahogy nincs meg a hangulat. Pedig ma elmentem anyáékhoz is a karácsonyi ünnepségre. Fotózgattam, nagyban nem néztem még meg őket, de így kicsiben tetszenek, úgyhogy lehet, hogy nem is rontom el az illúziót. Na jó, de - túl kíváncsi vagyok ahhoz, hogy ne nézzem meg. Amúgy tetszett a műsor, attól függetlenül, hogy keresztény izébizé volt, de legalább jó volt. Nagy benyomást tettek rám az idősek, nagyon aranyosak, bár már ebből a másfél órából is látszott, mennyi baj van velük. Jó volt egyébként ott lenni végre, már nagyon rég nem jártam ott. Sok mindenki ismert már, sok mindenki most ismert meg, de mindenki nagyon kedves és közvetlen volt, jó volt picit fontosnak lenni. Olyan emberekkel beszélgethettem most el, akikkel azelőtt még csak nem is találkoztam. Ősszességében jó kis élmény volt.
Tegnap nem írtam, de a suliban is megvolt a karácsonyi műsor. Az akadályokról volt szó, szerintem jól sikerült kiküszöbölni őket. Az is egy élmény volt, bár nem annyira maradandó... Furcsa volt, mert amikor elindultam haza, nem éreztem azt a tipikus hiányt, amit akkor szoktam, amikor elhagyom a helyszínt egy szünet előtt. Azt hiszem, az indokot is tudom, amiért ebben a két hétben picit sem fog hiányozni az iskola, de az már mindegy...
Itthon viszont már kész a kandalló nagyrésze, már csak holnap jönnek még befejezni. Egyébként ezt a napot valamiért mégis egy angol szóval tudnám jellemezni: FAIL. Még sírtam is, bár leginkább az Így jártam anyátokkal miatt, de más miatt is. Egészen pontosan azért, mert néha rohadtul béna tudok lenni. Na meg érzékeny...