I got to be true to myself!

Az utóbbi napokban megint nem írtam - sajnos megint alkotói válságban vagyok, haha. Igazából csak nem tudom, miről írjak. Kicsit monotonok a napjaim, a napi teendőimről meg nem nagyon szeretnék itt írni, és valami jól kivesézhető téma nehezen jut az eszembe. Azt sem szeretném, hogy ez a blog átvegye az I'm into reality helyét, viszont valamiről írnom kell.
Imádom a tavaszt. Végre meleg van, százágra süt a nap, rügyeznek a fák, minden tavaszias. Nem is lehetne jobb az időjárás. Nem tudom szavakkal kifejezni, amit ilyenkor érzek. Oké, egy szóval le tudnám írni: boldogság. Egyszerűen jó érzés élni ilyenkor. Kint ülni az udvaron, olvasni, nézegetni a kutyát, a macskát, élvezni a friss levegőt és a napsütést. Már alig várom, hogy minden zöld legyen. Imádom a természetet, nagyon. Szeretném, ha mindenhol virágok vennének körül. Ma egy kicsit tervezgettem a kertet. Szeretném, ha minél szebbre meg tudnánk csinálni. Szeretnék alakítani a házban is, kicsit feldobni mindent - legfőképp virágokkal. El sem hiszem, mennyire megszerettem őket. A probléma az, hogy valamiért sosem veszem rá magam a véghezvitelükre. Ez lehet az anyagiak miatt is, de leginkább a lustaságom miatt van. Az ötleteim amúgy nem nagyon drágák, igyekszem olyanokat kitalálni, amik pénztárcabarátok. Igaz, a legújabb ötletem egy kívánságkút az udvarra, egy wishing well, mint a Blink-182 számban. Nem tudom, honnan jött, de szeretnék egyet. Még egy olyan is jó lenne, amiben nem víz van, csak virágok, persze akkor már nem kívánságteljesítő, de legalább szép. Majd meglátjuk, hátha lesz belőle valami. Mindenesetre valami zöldesítést, virágosítást szeretnék a kerten végezni. Igaz, attól, hogy most még kopár, nagyon sok növény van: gyümölcsfák, virágok, bogyós gyümölcsök, na meg ott van a kerti tó is, de ráfér még a szépítés mindenre.
Próbálom kiélvezni ezt a szép időt, de sajnos mindig ott van az eszemben a tudat, hogy tanulni kell. A szóbeli vizsgákat előrehozták, így sürgősen el kellene kezdenem tanulni. Összesen kb. 100 tételünk van, azokat május végéig be kellene vágnom. Mondjuk, hogyha ilyen szép idő van, akkor az udvaron ülve is tanulhatnék, csak még nagyon kevés tétel van meg, és másra is szeretném fordítani az időmet azért így tavasszal, nem csak tanulásra. De igyekszem majd ügyesen elrendezni a dolgokat.
Másra terelve a szót: azt hiszem, itt még nem írtam arról, mennyire nehéz lett mostanában számomra a cigiről való lemondás. Szeptemberben szoktam le, meglepően könnyen ment, a baj pedig csak úgy egy hónapja jött. Egyre jobban hiányzik, mármint nem a nikotin, hanem a tevékenység, az élmények. Annyi kedves emlékem fűződik a dohányzáshoz, annyi embert megismertem a segítségével, és kicsit fáj elismernem, hogy többet ilyen nem lesz. Nagy késztetést érzek, hogy néha én is rágyújtsak, amikor a társaságban a legtöbb ember, vagy akár mindenki cigizik. Szerencsére mindig visszagondolok, hogy már több, mint fél éve nem gyújtottam rá, és ha megtenném, akkor kezdhetném az egészet előlről. Ma felvettem a rasztakarkötőt, amit anyáéktól kaptam akkor, amikor elkezdtem a leszokást. Ezzel próbálom magam emlékeztetni, hogy nem szabad rágyújtanom, szóval ezentúl viselni fogom, amikor csak lehet!
hangulat: Amy Macdonald - L.A.