I got to be true to myself!

Folyton érzem a késztetést, hogy írjak, de sohasem érzem azt, hogy lenne elég mondanivalóm. De talán arról tudok írni, milyen megfigyeléseket tettem magammal kapcsolatban mostanában.

Épp rájöttem, hogy néha csak úgy magamtól váltogatom a jógapozíciókat, mikor a szőnyegemen fekszem. Ez talán azt jelenti, hogy végre már valamennyire hallgatok a testemre. Ez azért jó, mert már egy ideje próbálkozom azzal, hogy meghallgatom, mire van szüksége a testemnek, és aszerint járok el, de ez általában kudarcba fullad.

Viszont már azt is tudom, hogy akarattal mindent el lehet érni. :) Ennek tudatában járok el mindenben, és általában bevallom magamnak, hogy ha valamit nem akarok igazán. Ami megint jó, hiszen az önmagunkkal való őszinteség az önismeret egyik alapja. (Éppen a True To Yourself-et hallgatom Jahcoustix-től. Hoppá.)

Az is azt mutatja, hogy az odafigyelés a testre-dolog még annyira nem megy jól, hogy az egészséges étkezés még mindig nem a legjobb barátom. Annyiszor eszembe jut, hogy a testemnek igazi ételre van szüksége, de valószínűleg az egomnak, vagy nem is tudom, minek meg a megszokott, finom, és sokszor nem egészséges kajára van szüksége. Azt meg rohadt nehéz leküzdeni. Ez a dolog még nagyon nem megy, sokat, sokat kell fejlődnöm.

Egyre jobb kapcsolatban vagyok magammal. Már jobb érzés tükörbe nézni, jobb látni magam a fotókon, és rosszabb ránézni a régebbi képekre. Szeretek mosolyogni, és nevetni, bár ezeket eddig is szerettem, de mostanra már teljesen hozzámnőtt mindkettő.

Tanulom a türelmet. Nem tetszett, hogy ennyire türelmetlen vagyok, de már ezen is dolgozom. A jóga sokat segít! Türelmesebb vagyok magammal, ha nem megy valami, és elnézőbb vagyok, ha elszúrok valamit. (Persze még nem mindig.) Másokkal is türelmesebb vagyok, bár ezen is van még mit dolgozni. Egyesek szerintem eddig is azt hitték, valami óriási türelemmel áldott meg az ég, ami részben igaz, hiszen gyárilag jóval nyugodtabb vagyok, mint az átlag. (Kivéve a szociális érintkezéseket, hahaha.) Én viszont tudom, hogy bár szóban tudok türelmes és nyugodt lenni, a gondolataim azért bombaként tudnak robbanni, és azért ez is stressz-keltő hatású.

Még mindig nem tudom viszont, hogy a hippi-jógi-optimista-életművész az én utam, vagy azért majd dobálhatom én is a molotov koktélokat a rendőrautókra az anarchistákkal. Ez igazából annyira nem fontos kérdés, de azért szeretném tudni, milyen jövőt képzeljek el magamnak. Az biztos, hogy a közeljövőben szeretnék a pozitivizmus útján továbbmenni és fejlődni. Természetesen ez tűnik a jobb útnak, de annyi szarság történik a világban, és ezért annyira érzés (sajnálat, düh, utálat - hát igen) kavarog bennem, így sokszor az anarchista mozgalmakat célravezetőbbnek találom.

Bár még mindig nem a kedvencem a tanulás, azért érzem a fejlődést. 4-es, 5-ös vagyok nagyjából mindenből. Még töriből is ötös! Igazából nem is értem, miért lettek a jegyeim ennyire fontosak a számomra, de mióta látom magamon a fejlődést, azóta még inkább fejlődni akarok, és ez jó! Ma volt a német 11.-es osztályozóm, és fogalmam sincs, hanyas lesz végül, de az eredménytől függetlenül büszke vagyok magamra.

A komfortzóna még mindig a gyengepontom. Holnapután megyünk Prágába, és én kicsit mégis elkezdtem parázni. De azért várom, meg minden. Az meg másik téma, hogy kb. soha nem járok el itthonról, a barátaim (ha még vannak) teljesen el vannak hanyagolva. Annyira nehéz nekem ezt a szociális életet fenntartani, és rohadt sokat kell rajta dolgoznom.

Mostanában meglepően keveset rinyáltam a szerelemről itt a blogban, talán ennek oka is van. Mondhatnám, hogy igen, tudom a biztos okát, de inkább csak találgatni tudok, meg annyira nem is érdekel. Az a baj ezzel a szerelem-témával, hogy csak azért akartam egy fiút (és sajnos talán még most is akarok), hogy megmentsen. Azt gondoltam (és tudatalatt szerintem még gondolom is), hogy csak akkor hozhatom egyenesbe az életem, ha összejövök valakivel. Ez természetesen nem igaz, ezért van az, hogy dolgozom magamon ezerrel, amit többek között ez a bejegyzés is bizonyít. Mondanám, hogy ezért hanyagolom el a barátaim is, ami részben igaz is. De azért az önépítésnek majd a normális szociális élet kialakítása is része lesz. Lesz. Igen.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiúkkal nem foglalkozom, csak nincs jelöltem. Vagyis van, hiszen az mindig van, de olyan igazi nincs, szóval a Luca-napi húzogatással próbálom megtalálni a potenciális jelöltet, bár fogalmam sem volt, milyen neveket írjak a 13-ba. :D De azért remélem lesz valami értelme, hiszen úgyis néha mágusnak érzem magam.

Szóval itt vagyok most, a világvége előtt pár nappal. Bár néha azt érzem, a legjobb lenne, ha az emberiséget letörölné a föld a felszínéről, azért tudom, hogy kár lenne érte.