I got to be true to myself!

"Amúgy azon goldkoztam, hogy miért Magyarországra születtem?" És ez a kibaszott kérdés, amit feltettem, megihletett. Igen, rég írtam. Akartam írni egy összegzést a nyárról... Majd meg is teszem... Na de ami fontosabb: az iskola. Így igazából az első 3 nap után elmondhatom, hogy a faszom ki van vele. Az új osztályban 35-en vagyunk, de hát az valami katasztrofális. Van ott tróger-retaldált keveréktől hippimosolygós divatpicsán át undorító bmx-es buziig minden. Egy normális ember van ott, T, akivel a nyáron már sokat voltunk együtt, itt írtam is róla. De én ezt nem bírom, komolyan. Annyira felbasznak, egyszerűen undorodom tőlük. Az előző osztályomnál is sokszor kiakadtam, el akartam onnan húzni, de rá kellett jönnöm, hogy ők teljesen rendben vannak. A következő dolog a cigi. Még mindig szeretnék róla leszokni, de nem megy. Persze csak jobban el kéne magam határoznom, mert olyan durván még nem vagyok rászokva, de hogy miért is nem sürgetem annyira a leszokást, az most itt kiderül. Cigizni valamikor 2010 január közepén kezdtem el, pár régi osztálytársammal, akikkel máig is jóban vagyok. Előtte mindig azt gondoltam, hogy én soha nem fogok cigizni, aztán velük mégis... Amikor elkezdtem, rájöttem, hogy jólesik. És igazából a rohadt cigi volt az, ami segítségével kicsit tudtam szocializálódni. Körülbelül így néztek ki a párbeszédeink: "Jössz ma partra? "Lesz cigi?" "Lesz." "Akkor megyek." És igen, valamilyen szinten hálás vagyok a ciginek, hogy kirángatott az én megszokott, itthonülős, mindenkit utálós világomból, de ha most leszoknék, biztos visszaesnék abba az állapotba. Igazából már hiányzik az a nyugalom. Az az egyedüllét, és az a megszokott mindennapi tevékenység. Az itthonülős, zenehallgatós, gitározós, rajzolós, ellevős mindennapok. Nem érdekeltek az emberek, mert nem voltak körülöttem. Mostanában ha lemegyünk parta cigizni, vagy csak beszélgetni, akkor nap, mint  nap láthatom az embereket, akiket régen annyira rühelltem, és most is rühellek. És itt már csak az a kérdés: Akarok-e én szocializálódni ilyen áron? Cigizek (egy doboz=500Ft körül, nembeszélve a káros hatásairól), hogy emberek közt lehessek, de igazából nem is akarok emberek között lenni. Emberek között akarok lenni, olyanok között, akikkel jó lenni, akik olyanok, mint én, akikkel el tudok úgy lenni, hogy nem kell a cigi. Azért akartam az osztálytársaimmal jóban lenni és velük lógni, hogy megismerhessek új embereket. Ez sikerült is, de cigi nélkül nem ment volna. Csak úgy éreztem magam jól ott köztük, ha cigizhettem. Így nem unatkoztam. Nem vágytam haza az én régi világomba. (Emlékszem, amikor januárban elszívtam az első szálam... G hívott el, hogy menjünk ki M elé a buszhoz. Semmi kedvem nem volt, de mondtam, egyefene, egyszer kibírom. Aztán minden nap mentünk valamerre, de csak és kizárólag cigivel.) Ez a történet így undorító. És akkor visszakanyarodnék a barátszerzős témához. Igazából ennek van köze az első mondathoz... Ez a Magyarország egy undorító hely. Kiégtem az osztálytársaimtól, de az  a szomorú, hogy itt csak ilyen barmok vannak. Nem hiszem el, hogy nincsenek normális felfogású emberek. Akik nem akarnak ennyire alkalmazkodni és divatolni. Ez a cigizés is annyira felbasz. Kibaszott divatok...