I got to be true to myself!

Nem hiszem el, hogy pont pénteken kell elmenni... Most komolyan nem akarok kihagyni egy napot sem a suliból. Nem akarok kihagyni egy alkalmat sem, hogy láthassam. Ráadásul utána egy hét szünet. Szóval akkor eleve nem láthatom, de talán ha itt maradok a városban, van rá esélyem... De akkor is... Nem akarok távol lenni tőle. És megint elkezdtem sírni emiatt a faszság miatt... Már nem láttam a billentyűzetet sem a könnyektől és egyszerűen kitört belőlem. És annyira felbasz, hogy egyszerűen még ha hiszek is abban, hogy szeret, vagy legalább tetszem neki, akkor sem látom a jövőt és tudom elképzelni, hogy mi fog történni. Tudni akarom, hogy az enyém lehet-e és ez a szünet még jobban meghosszabbítja a várakozási időt... És én kezdek beleőrülni.