Azt hiszem, épp ideje volt megint írnom... Csütörtök óta nem volt sulim, úgyhogy a hirtelen jött nagy szabadidőmben végigolvastam a blogot. Megint. Vicces, mennyi minden változott azóta. Igazából, ha minden nap írnék ide, észrevehető lenne a változás napról napra, ugyanis érzem, hogy minden nap változok egy kicsit. Általában pozitív irányba, és ez nagyon jó. Mostanában csak az aggaszt, hogy még mindig nem tudom, ki vagyok. Ahogy olvastam a blogot, némely bejegyzéseknél azt vettem észre, hogy úgy éreztem, hogy megtaláltam önmagam, de az a helyzet, hogy ez máig sem sikerült. Bár 15 évesen még senki nem is várja el tőlem, hogy teljesen önmagam legyek, viszont én igen... Utálom, hogy senki nem veszi komolyan, amit mondok, hiszen fiatalnak tartanak... De még jobban utálom, hogy igazuk van. Mondhatok bármit ma, holnapra megváltozhat róla a véleményem. Ez a felnőttéválás. Köcsög egy valami... Mostanában sokkal optimistább lettem, és ez nagyon jó! Ami még jobb, hogy már 25 napja nem gyújtottam rá. Emiatt anyával is kezd javulni a kapcsolatunk, de még nem az igazi... Ő nem ismer engem eléggé, ezért nem is tud megérteni. Bár nem is volt nagyon alkalma megismerni, ugyanis sosem beszélgettünk még el őszintén. Ahogy olvasgattam a régi bejegyzéseket, arra gondoltam, ha elolvasná ezt a blogot az elejéről, akkor megismerne, és talán megértene mindent... Majd egyszer talán megmutatom neki.
2011.01.25. 15:19
long way to go
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gottobetrue.blog.hu/api/trackback/id/tr656041169
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.