I got to be true to myself!

Már megint késő van, és már jobban tenném, ha aludnék... De tanulok, tanulok, tanulok, viszont idejöttem most kicsit írni is. Az volt a néme házim, hogy egyik nagyszülőmtől kellett megkérdeznem, hogy miben volt más akkoriban a családi élet. Meghallgattam mamám, érdekesnek tartottam, utána pedig elterelődött a szó anya gyermekkorára, illetve arra, hogy milyen volt, amikor apa udvarolt neki. Mamám állítása szerint sosem szerette apát, azt mondta, ő már akkoriban is nagy nőcsábász volt. Eltiltotta anyát tőle, mert természetesen nem akarta, hogy egy ilyennel legyen együtt. Viszont volt anyának sok más gazdag udvarlója, de ő mindig kitartott apa mellett, ő volt neki az első. Az ok, amiért sikerült így elszédítenie, az az, hogy apának mindig is jó beszélőkéje volt... Ami mind a mai napig megvan neki... Szerintem ezzel nincs semmi probléma. Elgondolkoztam viszont, hogy milyen lenne, ha nem ő lenne az apám. Erdélyben mamám utcájában van a sarkon egy gönyörű ház, láthatóan gazdag emberé. Kiskoromban is imádtam a különleges, szép házakat, ez az egy pedig a kedvenceim között volt mindig is. Anya mesélte, hogy a ház tulajdonosa fiatalkorában udvarolt neki, ha akart volna, őhozzá is hozzámehetett volna. Belegondolva, valószínűleg most ott laknék, abban a szép házban, amit imádok, de biztos nem lennék ugyanaz az ember, aki vagyok. Részben híve a vagyok a "minden okkal történik" mondásnak, és itt ez nagyon meghatározó. Biztos oka volt annak, hogy anya apához ment feleségül, hogy átköltöztünk Magyarországra, hogy ők elváltak, anya most mással van. Sok dolog okkal történt meg, és a többi dolgot nekem kell megtennem.