Nem érdekel, nekem akkor is rasztahajam lesz, egyik oldalt felnyírva, tetoválásaim lesznek, meg minden, mi szem-szájnak ingere. Akkor is, ha nem lehetek emiatt stewardess. Maximum úgy csinálom, hogy először keresek egy kis pénzt stewardesskedéssel, aztán elköltöm rasztáztatásra és tetoválásokra, muhahahaa. :D Ha meg nem így lesz, akkor sem baj.
Írtam a nyáron egy Így jártam anyátokkal-ihlette levelet a 30 éves énemnek. Szerintem még nem fejeztem be, de nem baj. A lényege az, hogy ha 30 évesen nem a mai elképzelésekhez hűen cselekszem, az sem lesz baj, biztos, hogy akkor már bölcsebb leszek és nagyobb élettapasztalatom lesz, és mindent úgy fogok csinálni, ahogy akkor jónak látom, és ezzel nincs semmi probléma.
Ide akarom írni, hogy megint nagyon jól érzem magam - lekopogva -, de ezt már párszor megtettem ezelőtt. És ez így van rendjén, nagyon örülök neki. Nagyon örülök mindennek!
