I got to be true to myself!

Elégedettség jellemzi az utóbbi pár napomat. Jó érzéssel tölt el, mindaz, ami a fejemben van, illetve azok a dolgok, amiket már megvalósítottam, vagy azok, amiknek megvalósítására óriási elszántságot érzek. De ezzel szemben elégedetlen is vagyok, nem pontosan tudom, hogy miért, talán az iskola miatt. Bár ez sem teljesen igaz, hiszen az ottani teljesítményemmel is meg vagyok elégedve nagyjából. Hiányzik a part, azok az emberek, hogy csak 2 embert látok közülük nap, mint nap. Ez a péntek-szombat partozás nagyon kevés. Viszont az is rossz, hogy szeretnék már alkotni, és ihletet, vagy inkább kedvet csak este kapok hozzá. Ilyen tájban, ilyenkor meg már nem foghatok bele semmibe, mert a suli miatt éjszaka kell aludnom. Hétvégén fennmaradhatnék, de akkor muszáj lemennem partra. Kihagyhatnám, de egyrészt nem akarom kihagyni, másrészt nem akarom megbántani a többieket. Így majd elválik, mi lesz ezzel.

Elkanyarodva a témától... Eddig mindig valami dalszöveg-részletet írtam ki címként kisbetűvel kezdve, most adtam a bejegyzés témájához kapcsolódó címet, a jövőben is megpróbálom ezt alkalmazni. Egy újabb változás a blogon, hasonló volt már, amikor a bejegyzéseket kisbetűkkel írtam, aztán pedig átváltottam a helyes módra. Így már kicsit komolyabbnak tűnik az egész.

21:55 Muszáj még leírnom a mai nap fénypontját. A német tanár megkérdezte a csoportot, hogy ki érti a leckét. Jelentkezett egy fiú, illetve jelentkeztem én is. Erre azt mondta nekem a tanár, hogy "De te mindent értesz, az már fel sem tűnik." Nagyon jól esett, ez egyfajta löketet ad a német szorgalmasabb tanulására.