I got to be true to myself!

Tavaly, amikor a kedvenc előadóim szedtem össze, köztük volt a Dollyrots nevű amerikai pop-punk banda is, ám a 2011-es listába nem került bele. Május környékén, amikor írtam, nem igazán hallgattam már őket, de pár hete felfedeztem, hogy 2010 nyarán megjelent egy új albumuk. Meghallgattam az új és a régi számaikat egyaránt - igaz, még nem az összeset, de nem is baj, kellenek még meglepetések később is. De imádom őket! Tavaly is tetszett már az a pár számuk, amiket ismertem tőlük, de akkor még csak nagyon keveset hallottam. Ma viszont nagyon sok számukat végighallgattam, és hihetetlenül feldobták a napomat. Annyira tetszik ez a könnyed, vidám, mégia lázadó stílus, ami az ő védjegyük is lehetne, hiszen nagyon egyediek. Az énekes, Kelly hangja kislányos, vékonyka, de irdatlan módon tud vele ordítozni, ami új fogalmat ad a női frontemberű punk bandáknak, mondhatni reciproka a Brody-féle Distillersnek. Eddig utáltam az ilyen lányos hangokat, Brody Dalle hangja volt a nagy kedvencem, és örültem, hogy nekem is olyan mély, rekedtes hangom van, mint neki, viszont Kelly hangjára már szinte irigy vagyok, annyira tetszik. Maga a csaj is nagyon aranyosnak látszik, a stílusa egyszerű, kicsit punk, inkább a pop-punk felé húz, mint a banda zenéje. Különlegessége még, hogy ő basszusgitározik. A dalszövegeik nagyon tetszenek, könnyedek, viccesek, nem erőltetettek.  Imádom a Because I'm Awesome nagyképűségét, a Let's Be In Love vicces utalásait, a Rollercoaster hétköznapiságát, a Brand New Key feldolgozást, a My Best Freind's Hot vicces alapsztoriját, A Playing With Fire erős punk hangulatát. Röviden ők az új kedvenceim, már alig várom, hogy mégtöbb újat hallhassak tőlük.