Huh, épp itt az ideje, hogy írjak. Ez a pár nap rendesen kimaradt most. Csak halogattam és halogattam... Valahogy mindig találtam "jobb" elfoglaltságot. Mindig ilyen időtájt jutott eszembe a blogolás, akkor meg már nem akartam belemerülni, mert ugye aludni is kell. De most nem gáz, holnap úgyis péntek végre. Borzasztó gyorsan eltelt ez a hét is. Még a  suli is. Igaz, tegnap csak 6 órám volt a 7 (helyesírással együtt 8) helyett, ma pedig a 6 helyett 3. :D Mondjuk az is igaz, hogy ma reggel végre sikerült bemennem nulladikra, így összesen 4 órám volt, de valahogy nem sikerült belehalnom... :D Holnap újra 6 óra, tesin pedig elmegyünk korizni megint, ami tökjó, szeretem. Az osztállyal nagyon jó, kevesen vagyunk, nem úgy, mint amikor csak úgy elmegyünk egyik nap a sok idegen közé.
Az utóbbi napjaim itthon töltött ideje nagyrészt a zenére ment el... Újabb változás kicsiny kis életemben: újra oda vagyok Avril Lavigne-ért. Az I'm into reality -re leírtam a véleményem szegényről, de mára már ez sem érdekel. Amikor az új albuma megjelent márciusban, megtetszett, de az utóbbi pár napban nagyon megszerettem! Nem tudom mi történhetett. Rajta kívül még a Kings of leon dominált a napokban, őket is szerettem régebben, de most durvább mennyiségben hallgatgattam őket.
Ezekben a  napokban megvilágosodtam, rájöttem arra, amit mindig is tudtam, de sosem fogalmazódott meg bennem: akkor érzem igazán jól magam, ha zenét hallok. Amikor teljes szívemből mosolygok egy dal hallatán, akkor úgy érzem, igen, ébren töltött perceim minden másodpercében. Felötlött bennem a gondolat, hogy zenélnem kellene. 9 évesen tanultam zongorázni (mármint szintetizátorozni :D), 12 évesen elkezdtem gitározni, de azóta sem tudok... Biztos vagyok benne, ha sokat gyakorolnék, akkor menne, de mindig találok jobb elfoglaltságot. Annyira nem is izgat a gitározás gondolata, inkább játszanék basszusgitáron, vagy dobon. Nagyon szeretnék dobolni! De ahhoz kellene egy jó felszerelés, és az meg ugye pénz...
Ha már a pénznél tartunk... Voltunk ma vásárolni anyával, méghozzá turkáló-körütat tartottunk, és kéremszépen egy rózsaszín fölsőt vettem. Egyet. Sok jó dolgot láttam, de mégsem akartam őket megvenni. Durva szinten spórolós vagyok. Láttam egy nagyon jó magastalpú cipőt (hm, a változások) 2700(!) forintért, de nagyon picit nagy volt rám, meg nem voltam benne biztos, hogy valaha is felvenném, ezért nem vettem meg. De imádnivalóan nézett ki! Hosszasan elgondolkoztam rajta, hogy megvegyem-e, ne vegyem-e, de végülis a fukarságom miatt nem vettem. Ezen kívül még pár dologgal így voltam. Csodálkozom, hogy azt az egy pólót megvettem. Nem tudom, hogy tudnám magam rábeszélni, hogy ne féltsem ennyire a pénzt... De mikor látom, hogy anyáéknak mennyire meg kell dolgozniuk a pénzért, és ahogy hallom, hogy egyre rosszabb a helyzet az országban, valahogy nem tudok ilyen számomra felesleges dolgokra költeni.
Akkor itt elérkeztünk a 3. témához, amiről írni akartam. A suliban rendeznek egy egynapos kirándulást Bécsbe, a karácsonyi vásárra. Nekem már régóta álmom, hogy eljussak oda, na meg amúgy is szeretnék végre világot látni. Hétezer forint lenne az út, persze vinni kellene költőpénzt is, ugyanis mégis csak vásárra megyünk. Anyáék mondták, hogy ők kifizetik, adnak is pénzt karácsonyi ajándékként. Az igazság az, hogy én még erre is sajnálom a pénzt. Persze, apának igaza van, hogy hétezer forintból elmenni Bécsbe nagyon jó, de akkor is ott költekezni minden hülyeségre... Jó, nem muszáj, de azért csak kellene. Valószínűleg el fogok menni, bevásárolok mindenfélét karácsonyi ajándékként a családnak, és talán veszek magamnak is valamit, amit majd berakok a fa alá. Nagyon szeretnék elmenni, csak ne  lenne már előre ez a "lelkiismeret-furdalásom" a pénz miatt... Próbálom nyugtatni a lelkem, de biztos vagyok benne, hogy majd két hét múlva a karácsonyi díszek, a forralt bor, a sütik illata és a karácsonyi zenék a bécsi vásárokban majd teljesen helyreteszik a lelki békémet. :D Remélem oda már biztosan rózsaszín glitteres körömmel megyek, ugyanis talán még a nyáron vettem meg azt a körömlakkot, de azóta sem használtam... Vártam, hogy szép hosszú legyen minden körmöm, de valamelyiket mindig lerágtam... De most egész szép az összes, bár a múltkor az egyik beszakadt egy kosárlabda miatt, de még azt sem rágtam le! Büszke vagyok magamra.