I got to be true to myself!

Durva vagyok, egész nap itthon ültem, és ahelyett, hogy elmentem volna úszni, inkább megittam vagy 4 bögre teát, ettem a sütit, amit tegnap anyával csináltunk (finom lett, csak hülyén néz ki :D), ezen kívül ettem mindenféle hülyeséget, blogokat olvasgattam, Így jártam anyátokkal-t néztem, basztam tanulni és Irma-t hallgattam. Ő egy francia néger énekesnő, és isteni hangja van, saját számokat ír, és imádom az összeset! Boldoggá tesznek. Vagy már írtam róla? Az is lehet. Most pedig írnom kellene az elmúlt 3 nap történéseiről, ugye? Összességében tök jól elvoltam, pénteken megint voltunk aerobicozni tesin és nagyon élvezem, még mindig. Igen, a szar zene ellenére is. Az a baj, hogy errefelé nem lehet hozzájutni punk aerobichoz, bezzeg az USA-ban van az is. Ebay-ről lehet rendelni valami könyv-féleséget róla, de inkább nem veszem meg. De milyen izgalmas lehet már! Szeretnék sokat sportolni, de mint a mellékelt ábra is mutatja, még úszni sem voltam hajlandó elmenni ma, pedig még hideg sem volt, sütött a nap, 14 fok volt. Bár aerobicozni vagy valami hasonló zárthelyi, nem vízben történő sportra szívesebben elmennék. Egyébként mit csináltam péntek este? Nem is emlékszem, gondolom nem lehetett valami emlékezetes dolog. Szerintem itthon voltam, sőt tuti. :D Szombaton elmentem bátyámék próbájára, szerintük nem volt emlékezetes, számomra viszont nagyon is az volt. Nagyon jó volt ilyen közelről, élőben megfigyelni a dolgokat, hogy hogyan is megy ez a zenélés. Nagyon tetszik! A basszusgitár hangjába mostmár véglegesen is beleszerettem, ki is próbáltam, igaz csak kb 2 percre volt nálam, de jó volt így is. Jó lenne majd megtanulni játszani rajta, gitáron, illetve felidézni a zongorán való játszásban szerzett tudományaimat is. Meg dobolni! Úú, de szeretnék dobolni is! Kár, hogy nekem az ilyen komplikált dolgok nem mennek. Ahogy néztem a fiúkat játszani, egyre inkább azt éreztem, hogy hú, nekem ez soha nem menne... Sok-sok gyakorlást igényel az ilyesmi, nekem meg nincs türelmem hozzá...
Ma anyáék váltottak nekem eurót a bécsi utazásra, összesen 64-et, ami 20 ezer forint! Az nagyon sok! Ami még vicces, hogy már várom Bécset. Talán a zavaró emberkék nem is jönnek, de ha jönnek is, miért baj az? Megleszünk egymás mellett, a téli álomvilágban ilyennel nem kell foglalkozni. :D
Szeretnék még ide durva filozófiai elmélkedéseket írni, de az utóbbi időben valahogy nem jön be a dolog. Mindig ott kötök ki, hogy belefájdul a fejem. Mostanában azt vettem észre magamon, hogy nyitottabb vagyok az új dolgokra, és hogy élvezem is azokat az új dolgokat! Általában a múltban élek, nagyritkán a jövőben, és túl kevésszer a jelenben. A múltbéli dolgokhoz ragaszkodom a leginkább, és mindent szeretek, ami megszokott, és nagyon félek, ha valami új jön. Pozitívumnak tartom, hogy most kicsit az újdonságok felé kacsintgatok. Ez leginkább a zenében vehető nálam észre, nemrég fedeztem fel például a The Band Perry nevű bandát. Teljesen Taylor Swift-es, de ezt szeretem benne. Minél több aranyos, könnyed country-szám, annál jobb. Ezen kívül még rákattantam a Balkan Fanatikra is, a Ha te tudnád és a Repülj, madár, repülj számukat imádom! Ezeket két videóból ismerem, amik Magyarországról, Budapestről, illetve jórészt a magyar találmányokról szólnak, és még az én anarchista nézeteim mellett is felkeltik bennem a büszke magyart.*