I got to be true to myself!

Ma sokat gondolkodtam... Bár azt hiszem, ez a gondolatmenet még sokat fog módosulni, szerintem jó irányba indultam el. Eléggé foglalkoztatott az, hogy hogyan viselkedjem az emberek között. Alapjába véve nagyon kedves, közvetlen és segítőkész vagyok másokkal, és azt hiszem, ez így jó is. Ilyen a beállítottságom, anyától ezt örököltem. Bár nem minddenkit szeretek, és sok mindenkiről megvan a véleményem - ami nem valami fényes -, nem szoktam megmondani az embereknek, hogy bajom van velük, legalábbis bunkó módon biztosan nem. Pár évvel ezelőtt minden adandó alkalommal megtettem, de mára rájöttem, hogy nincs értelme. Nem foglalkozom másokkal, csak azokkal, akik közel állnak hozzám. A punkok viszont nem ilyenek voltak, ők kőkeményen megmondták mindig, amit gondoltak másokról. Amikor nagy-nagy punk lázban égtem, akkor voltam én is ilyen. Még mindig kapaszkodom minden dologba, amivel a punk kapcsolatos, a zenét még mindig imádom, amikor meghallok egy Rancid számot, szabadságérzet fog el, és szerintem ez sosem fog elmúlni. Viszont mióta a reggae is nagy helyet kapott az életemben, azóta sokat változtam, kedvesebb, pozitívabb, boldogabb vagyok. A nézeteim még mindig nem változtak meg, és úgy gondolom, soha nem is fognak. Ezt nagyon-nagyon köszönöm a punknak és legfőképpen az Anti-Flagnek. A céljaim nem változtak, és nagyon remélem, hogy nem is fognak. Ezek olyan célok, amik bármilyen körülmények között megmaradhatnak, ameddig nem sikerül elérnem őket. Ezek a célok természetesen a környezetvédelem, az állatvédelem, a világbéke és minden, ami ezekkel kapcsolatos. Tudom, ezek a legelérhetetlenebb dolgok, amik csak léteznek, de én még mindig bízom az emberiségben. Ahogy látom, egyre többen térnek át erre az oldalra, erre a gondolkozásmódra, és én a jövőben minél több emberrel szeretném ezt közölni, minél több embert szeretnék meggyőzni erről. Az én gondolkozásmódon logikus, ésszerű, és minden értelmes ember megérti. Szóval azt hiszem, sikerülhet a dolog.
Tegnap már írtam egy listát azokról a dolgokról, amiket 2012-ben meg akarok tenni, amin változtatni akarok. Azt írtam, hogy többet kellene társaságban lennem, többet lenni a nyílvánosság előtt, többet énekelni a nyílvánosság előtt, többet zenélni, kreatívkodni, tanulni. A legelső nélkül a lista szerintem még mindig korrekt. Az elsővel az a baj, hogy amikor azt írtam, akkor arra gondoltam, hogy a körülöttem élő emberekkel többet kellene lennem, mármint az összes emberrel. De rájöttem, hogy csak olyan emberekkel érdemes jóban lennem, akik nem szívják el az energiámat, akik nincsenek rám negatív hatással. Ilyen nagyon kevés van, és nagyon szeretnék ilyen embert találni... Ez a jövő zenéje, és remélem jövőre sikerül minden dolgot összehozni, amit elterveztem. A listát valószínűleg bővítem olyan dolgokkal, mint a kedveskedés, a jócselekedetek, meg ilyenek. Ha ebben az évbentényleg elindult a változás, remélem sikerült véghezvinni a radikális változást. Hiszen annyi minden változott mostanában. Büszke, büszke, büszke vagyok, hogy nem dohányzom többé, persze, egyébként sem kellett volna, de akkor is a segítségével történtek dolgok. Ha nem dohányoztam volna, nem itt tartanék. Legalább túl vagyok ezen a fázison is, a jövőben már nem fogom elkövetni ezt a hibát. Sok tapasztalatot is szereztem a segítségével, úgyhogy örülök. Emelett leszoktam a körömrágásról is, ami nagyon nagy szó, ugyanis világéletemben rágtam a körmöm. Nagyon sokszor próbáltam már leszokni, de még a csípős lakkal sem sikerült. Ehhez a pozitív gondolkodás, a kiegyensúlyozottabb élet és az akaraterő kellett szerintem. Ezenkívül ljutottam Ausztriába, ami meg azért nagy szó, mert Magyarországon és Románián kívül nem voltam még más országban (oké, egyszer a táborban átsétáltunk Szlovákiába, de az annyira nem számít), plusz most voltam először egy másik ország fővárosában, és imádtam. Már második napja Béccsel álmodok. Nagyon mély benyomást tett rám, imádom.
Elég sokat írtam, de ez most ilyen, csak úgy jönnek a dolgok, és nagyon jó, hogy ilyen őszintén leírtam mindent. Ilyen kedvemben vagyok, mondhatni ez ihletett állapot. Ki ihletett meg? Taylor Swift. Imádom azt a lányt, nagyon inspiráló, ahogy az a fentebbi sorokból észrevehető. Kedves, ártatlan, jó ember. Kár, hogy nem Avril Lavigne előtt lépett színre, akkor lehet, hogy nem lettem volna ilyen kemény-lázadó-csaj. Bár a tinédzserévekben muszáj kiélni az ilyesmit. Az imént leírtak persze nem jelentik azt, hogy nem lázadok többé, de úgy gondolom a 21. század lázadása a kedvesség és a jóság. Amikor mindenki bunkó, negatív, alkoholista, idegbeteg, akkor kell nekem az ellentéte lennem. Itt az alkalom.