I got to be true to myself!

Minden nap megfogadom, hogy másnap majd írok, aztán mire odajutok, vagy túl késő van, vagy már nem emlékszem miről akartam írni. Aztán amikor valamilyen csoda folytán mégis elkezdek írni, már fogalmam sincs, hogy mit írjak. Fel kellene írnom a témákat, néha meg is teszem, de legtöbbször esélyem sincs ilyenre, máskor eszembe sem jut. Micsoda problémák... Meg amúgy is, ez olyan személyes blog-féle, általában a napi hülyeségeim írom le, néha a véleményem, néha életem történéseit. A másik blogomon írogattam mindenféle témában, de itt nem megy olyan könnyen. Itt mindig olyan korlátozottnak érzem magam. Ezt a blogot leginkább magamnak írom, kevés embernek, akiknek megmutattam, meg annak a néhány embernek, akik néha idetévednek. Néha a hideg kiráz, amikor belegondolok, hogy bárki olvasgathatja a bejegyzéseim, és az a rossz benne, hogy fogalmam sincs, kik. A vadidegenekkel nincs gáz, de nem szeretném, hogy olyan ember olvassa, aki ismer engem, és nem én mutattam meg neki a blogot azért, mert bízom benne. Ezért nem írok ki neveket, ezért nem írok ide le mindent, a személyes dolgokat, a konkrét helyszíneket. Többször elgondolkoztam már azon, hogy szüneteltetem a blogot, vagy csak privátra állítok minden bejegyzést (ami még ilyen kevés bejegyzésszámnál is eltartana egy ideig), illetve az is megfordult már a fejemben, hogy új blogot kezdek. De ez már annyira szívemhez nőtt, már lassan 3 éves, és bár nem írtam ide minden nap, akkor is olyan érzés, mintha az elmúlt 3 évben a mindennapjaimat képezte volna az írás, és a blog maga. Talán soha sem fogom eldönteni a blog sorsát, talán már holnap szüneteltetem, nem tudom még, mi lesz. Majd a jövő eldönteni. Na meg én, ha egyszer eljutok arra a szintre, hogy döntést tudok hozni. Egy biztos: soha nem fogom törölni. Millió emlékemet őrzi, gyakorlatilag csak az emlékek és az írás szeretete miatt írom ezeket a bejegyzéseket. Sok dolog hiányzik belőle, volt, hogy hónapok maradtak ki, de annak oka volt, azokra a hónapokra nem is akarok emlékezni! Már így is alig emlékszem rájuk, szerencsére. Viszont az itt található dolgokat nem akarom sohasem elfelejteni, ha negatívak, ha pozitívak. Ez így tökéletes.