I got to be true to myself!

Ez is egy azok közül a pillanatok közül, amikor széttépnék valamit, nem agresszióból, csak feszültséglevezetés-képpen. Olyan idegesítő és frusztráló ez az érzés, amiről nem tudom, hogy mi és miért van. Olyan hiányzik valami, de nem tudom, hogy mi-féle, olyan kellően kiakasztó hülyeség. Amikor tudod, hogy tök jó minden, de azért lehetne ennél több is. Lehetne több jó dolog is. De van Blink-182, amit imádok, de mindig ez hozza ki belőlem ezt az érzést egyébként.
Amúgy az teljesen komoly, hogy majdnem 2 hete nem írtam? Normális vagyok én? Elkezdtem azt a célmegvalósítós dolgot, előző hét péntekig teljesen jól is ment, aztán fizikailag kikészültem, és alig csináltam valamit. De annyira nem nagy kudarc, úgy gondolom, jobb nem megtenni, mint magamraerőltetni azt, amit nem akarok. Bár rámférne. Ez az elmúlt egy hét undorító semmittevéssel telt. Annyira hihetetlen, művészi módon el tudom cseszni az időmet hülyeségekre, hogy valami díjat érdemelnék. Egy rohadt sor házit nem írtam meg, csak a suliban másoltam le - akkor is csak azért, mert nem nagyon volt jobb dolgom -, alig tanultam, igaz, elég szépen megúsztam, mert több dolgozat is elmaradt. De múlt hét szombaton legalább voltam házibulin, és kibaszott jó volt! Komolyan... Még most sem tudom felfogni, hogy egy hideg februári estéből hogy lehetett egy ennyire emlékezeteset kihozni. Az egész kivételes volt, a sétálás a Tescoba, az ott való vásárlás a fullrészeg Rb-vel, a benzinvásárlás, a sok-sok tánc, az aludnipróbálás... Teljesen olyan volt, mintha nyár lenne, közben meg -10 fok volt. Életművészek vagyunk.
Olyan sokszor akartam ide írni valamicskét az elmúlt pár napban, de valahogy sosem sikerült benyomni az első billentyűt, hogy utána azt majd kövesse a többi. A legrosszabb, hogy sosem írom fel, hogy miről akartam írni, mostanra meg elfelejtem az összeset. Ilyenkor meg persze semmi olyan nem jut eszembe, ami ideillő lenne, vagy érdekes.  Amit mindenképpen le kell írnom, az egy felfedezés. Rájöttem, hogy sokkal, tényleg nagyon sokkal toleránsabb és nyugodtabb vagyok mostanában. A többi embertől is azt a visszajelzést kapom, hogy nagyon derűs vagyok, pozitív és optimista. A világ pedig tényleg szebb így!