I got to be true to myself!

Annyira restellem, hogy elfelejtettem tegnap írni. Gondoltam rá, hogy alkotok valamit ide, de nem tudtam, miről tudnék írni, és egyszerűen nem jutott eszembe, hogy elérkezett a blog 3. születésnapja. Egész héten az eszemben volt, erre pont tegnap felejtettem el, de mindegy. Mivel ma nem voltam suliban, olvasgattam kicsit a blogot, és gondoltam, összegzem kicsit az elmúlt 3 év történéseit.
2009 márciusában indult a blog. Akkoriban elég szar kedvem volt, nagyon letargikus állapotban voltam mindig. Antiszociális voltam, utáltam minden embert, főleg az osztálytársaim, azokat, akiket ma már a legjobb barátaim között tartok számon. A bejegyzéseim nagy része az emberek utálatáról szólt, meg arról, hogy mennyire el szeretnék költözni. Persze akkoriban is történt pár emlékezetes és élvezetes esemény, de sajnos az akkori érzéseimről még nem írtam olyan mélyrehatóan, hogy teljes mértékben belelássak, milyen voltam akkor. A 2009 végén való költözés nagyon betett nekem, így a következő év elején nem is nagyon írtam. Azok a történések rávettek arra, hogy a cigi és az alkohol felé forduljak, 14 évesen. Nem vagyok rá büszke, de ahogy már jópárszor írtam, részben hálás vagyok ezeknek a dolgoknak, mert kirángattak az antiszocális világomból, és végre elkezdtem élni. 2010 nyarára érdekes dologra lettem figyelmes: megszerettem az osztálytársaim, jól éreztem magam velük, persze akkor már késő volt, ugyanis elballagtunk, de örök emlék marad a szerenád is, és minden este a parton velük. Meg persze az iskola is, néha még mostanában is arra gondolok, mennyire élvezném az iskolát, ha még velük lehetnék egy osztályban. Sajnos ez már nem lehetséges, de annyira büszke vagyok magunkra, hogy még így 2 év után is tartjuk a kapcsolatot, és minden alkalommal lemegyünk partra, pont úgy, ahogy 8.-ban tettük. :)
2010 nyarán kezdődött el az igazi élet. Végre rámtalált a szerelem, vagy mi. Kicsit túlzásba is vittem, egy hónap alatt 3 fiú jött számításba. Nagyjából csak a szerelemről szólt az a nyár, kicsit bánom is, sokkal több dolgot csinálhattam volna, de nem baj, a lényeg, hogy jól éreztem magam. Csak kicsit sok volt a szívfájdalom, meg a megbántás. Olyan embernek tartom magam, aki tanul a hibáiból, de ahogy látom magam, ebből nem nagyon sikerül. Igaz, nem is nagyon próbálkozom. Oké, valamilyen szinten tanultam mindhárom esetből, hiszen komoly tanulságuk van, de akkor sem akarom magam megfosztani egy újabb élménytől, vagy akár még egy pofáraeséstől. Őszintén szólva, kezdek hozzászokni. Ha pedig ez kell ahhoz, hogy majd valamikor a közeli, vagy akár távoli jövőben összejöjjön, akkor jöjjön, aminek jönnie kell.
Az igazán tanulságos sztori igazából 2010 szeptemberében jött el, amikor (jobb szó híján) beleszerettem egy random fiúba a suliban. Ezesetben már léptem is valamit, és jól beégtem. Nevetséges, mennyit ömlengtem miatta, a blog akkortájt tele volt hülye szerelmes bejegyzésekkel, jó volt kiröhögni magam. Legszívesebben kitörölném az összes róla írt posztot, de nem teszem, mert egyrészt túl sokat kellene törölnöm - gyakorlatilag 3 hónapnyi irományt - és a jövőben is jó lesz majd visszaolvasni, nevetni, hogy milyen hülye voltam, na meg tanulni az esetből. Meg amúgy is, azok a bejegyzések az én alkotásaim, ilyen voltam akkor, el kell fogadnom. A vicces pedig az, hogy leginkább most kellene tanulnom az akkori dolgokból, de próbálom elhinni, hogy ez most nem olyan történet. Meg amúgy is, fejjel a falnak!
2010 őszén kezdtem még el a középiskolát, amit az elején szokásomhoz híven először utáltam, majd kezdtem megszeretni. Eleinte nem bírtam az osztálytársaim, de ez minden nappal egyre jobban megváltozott. Előtte úgy terveztem, hogy más városba fogok járni, de végülis ezt választottam, és nem bántam meg. Amikor odakerültem, nem vártam túl sok mindent, de örömmel jelenthetem, hogy jól sült el a dolog.
A 2011-es évre úgy tekintettem, mint egy új kezdetre. Elhatároztam, hogy elfelejtem az előző év negatív dolgait, és csak az újra, a változásra koncentrálok. Ez sikerült is, akkor kezdődött el a pozitivizmusom, ami szerencsére máig is tart. Ekkor vált nagy kedvencemmé a reggae is, és ekkor kezdett körvonalazódni a hippiségem. Ezidőtájt kezdett érdekelni a "ki vagyok én?"-téma is. Egyik nap a punk, másnap már a hippi zene hevében égtem. Sokat gondolkodtam az élet értelmén is, és mára rájöttem, hogy nem érdemes rajta agyalni, ugyanis ez is olyan dolog, ami folyton változik. De talán pont ez az élet értelme.
Tavaly millió változást vettem észre magamon, és örülök nekik. A nyarunk kivételes, csodálatos volt, a legeslegjobb, sok-sok feletjhetetlen emlékkel, amit muszáj megköszönnöm a partos emberkéknek. Örülök, hogy vannak nekem. Nélkülük minden más lenne. Pár éve el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyet mondok, de tényleg. Annyira örülök, hogy formálódunk, gyarapodunk, összeszokunk és egymáshoznövünk. Sok barátság és szerelem köttetett, mindenki kivételes emlékekkel és tanulságokkal lett több, ami szerintem minden esetben pozitívan sült el. Van egy olyan érzésem, hogy az elkövetkező idő csak jobb lesz, legalábbis nagyon remélem.
Írhatnék még a 2012-es évről is egy összegzést, de úgy érzem, fölösleges. Ez a kis szösszenet szerintem jól összefoglalta ezt a 3 évet, ami leginkább önismereti szempontból volt fontos, és ebben a blog nagyon-nagyon sokat segített. 3 éve, amikor létrehoztam, még azon csodálkoztam, hogy egy hetet kibírtam vele, erre tessék. Nem tudnék tőle megválni, semmi esetre sem. Az egyik legjobb döntésemnek tartom, hogy létrehoztam, és hogy - még ha némi kihagyással is, de írtam, írtam és írtam. Sok mindent megtudtam magamról és fejlődtem.
hangulat: Bloc Party - This Modern Love :)