I got to be true to myself!

Párszor megpróbáltam már írni, de nem nagyon jött össze. Annyi minden kavargott a fejemben mostanában (haha, csak mint mindig), hogy jó lett volna leírni őket, mert mostanra kb. nem is emlékszem rájuk. Most is sok minden kavarog a fejemben, próbálom őket összeszedni.
Az első talán: változni akarok. Életmódot akarok váltani. Vicces ez, mert már annyiszor elhatároztam, és általában csak kis lépéseket sikerült tennem az érdekében. Talán az egészet ott kezdeném, hogy nagyon büszke vagyok arra, hogy olyan 4 évvel ezelőtt vegetáriánus lettem. Akkor még nem is tudtam, milyen lavinát indítok el ezzel az életemben, és talán tavalyig nem is jöttem rá. Igen, még mindig úgy gondolom, hogy kellett az a cigizős-ivós korszak, hogy rájöjjek, ez nem helyes út. Már vegetáriánus voltam, amikor elkezdtem ezt, és tavaly nyáron rájöttem, hogy változtatnom kell. Szeptemberben letettem a cigit, és jelenleg úgy érzem, nem is tudnám többet soha a számba venni, ha valaki mellettem rámgyújt - még kint is - menekülök. Az alkoholt is hanyagolnom kell, és bár eddig sem voltam alkoholista, akkor is kell egy kis önfegyelem hozzá. Emellett le akarok szokni a természetellenes dolgokról, ami nagyon-nagyon nehéz lesz. De szerintem, ha a cigiről sikerült, ezekről is sikerülni fog. Szerencsére anya a segítségemre van ebben, és ennek ezért annyira hálás vagyok neki (meg persze másért is...)! Ez azt jelenti, hogy le kell "szoknom" (nem, nem voltam rászokva :D) az antibiotikumokról, de most pont kaptam azt az utasítást, hogy 60 napig szedjek egy antibiotikumot. Meg is fogom tenni, márpedig azért, mert tegnap este bevettem, utána elmentem partra, és nem ittam alkoholt. Lazán nemet mondtam, és ami még jobb, teljesen jól éreztem magam! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom érezni magam zéró alkohollal. Táncoltam, énekeltem, beszélgettem mindenkivel, olyan voltam, mint kicsit részegen. Magam sem hiszem el, ennek eléggé örülök. :) Tegnap este fél10-re haza is értem, mert anyának kenegetni kell a hátamat, szóval 10-kor már ágyban is voltam, ennek szintén örülök, így lesz egy kis rendszer az életemben, reggel fel is ébredtem háromnegyed 7-kor, mint hétköznap, ez is nagyon jó, mert a rendszeresség egészséges, időgazdaságos, és az éjszaka alvás különösen jó a szervezetnek.
A legutóbbi bejegyzésemben azt írtam, hogy "holnaphoz egy hétre már vizsgázunk", az igazság az, hogy kicsit félrenéztem, mert csak jövőhét hétfőn kezdődnek a vizsgák. Ki akartam javítani, de gondoltam, végülis tévedni emberi dolog, szóval maradhat így. Talán sikerül majd kinőnöm a maximalizmusomból... Meg kell tanulnom elfogadni a hibáimat!
Talán már párszor írtam itt is, mennyire odavagyok mostanában a természetért. Alig várom a nyarat, hogy utazgathassunk, hogy újra meglátogathassam a gyerekkori helyeket, és hogy újakat fedezzek fel, na meg hogy fotózzak.

Újra fürdeni akarok a patakban, mint 6 évesen. Úgy mint ezen a képen. Emiatt a kép miatt tényleg hiányzik Erdély. Annyira gyönyörű hely, csak sajnos én sokszor nem veszem ezt észre, mert általában csak fortyogok, hogy már megint el kell mennünk oda. De talán ezután majd a természetszeretettemmel jobban fogom élvezni az utakat.
Gondolom a természet iránti szeretetem egyenes arányban nő a természetes megoldások használatával, boldoggá tesz a tudat, mennyi minden jót lehet művelni a növényekkel, hiszen annyira különleges mind, és a legjobb, hogy mindenre van természetes módszer, és ez egyre inkább tudatosul bennem.
Még egy dolog: a szerelem. Mostanában sokszor volt itt róla szó. Rájöttem, hogy fölösleges hanyagolni a témát. A napjaim nagy része amúgy is szerelmes számok hallgatásából és énekléséből áll. Írogattam itt egy bizonyos fiúról, aki már kb. egy éve nagyon sokat jelent nekem, de nem tudom, hogy pontosan mit is. Azt talán elmondhatom, hogy már lassan egy éve folyamatosan írogatok róla... Közben persze ott volt E is, szóval nyilvánvaló, hogy nem vagyok belé szerelmes. De azért valami mégis van köztünk. Legalábbis a részemről biztosan. Teljesen összevagyok zavarodva etéren. Miatta, E miatt, miattam, mindenki miatt. Soakt olvastam a szerelemről mostanában, és tanulságként levontam, hogy szeretnem kell magam ahhoz, hogy szeressenek. Amint a blogból is kiderült, efelé jó úton haladok, de még mindig nem értem el a megfelelő szintet. Viszont saját magam elfogadása mellett késznek is kell lennem a szerelemre, el kell tudnom fogadni a másikat is, és nem vagyok biztos benne, hogy ez most még sikerülne.
Hosszú út van előttem, az biztos, de legalább már nem csak a sötétben kapálózom, hanem tudom, merre kell elindulnom. Innen meg már csak rajtam múlik az egész.