I got to be true to myself!

Jaj, hogy én minden nap eltervezem, hogy írok... :D Ideje lenne már. Utoljára az első tanítási napon írtam, és akkor felvetődött két kérdés. Az egyikre már kaptam választ. A másik pedig egy hosszabb folyamat lesz szerintem. Igazából ez utóbbi már önmagában egy kérdés volt, és talán 3-án kaptam meg rá az első választ. Persze még vannak kérdések.

Amúgy furcsa, ahogy az univerzum küldözgeti a jeleket. Furcsa volt (rtttttttttttttttttttt - ezt a macskám alkotta ide), amikor az első tanítási nap reggelén az első ember, akit megláttam, az az a fiúka volt, aki tetszik nekem. Eleve az furcsa volt, hogy ott volt a suliban. Azóta pedig minden nap találkozunk... És úgy összességében sikerült valahogy jól intézni a dolgokat... Fejlődöm, tudom. Majd csak sikerül valahogy szocializálódni.

A másik kérdésre pedig megkaptam a választ az osztályfőnökömtől, így már biztos, hogy ki kell lépnem a komfort zónámból. De nem baj az, ezen dolgozom folyamatosan, és ha nem kényszerítenek, akkor nem megy.
És ha már a komfort zónánál tartunk, pénteken valószínűleg szembe kell néznem az egyik legnagyobb félelmemmel. Rohadtul be vagyok szarva így előre is... Most érzem a késztetést, hogy azt írjam, hogy úgy sem sikerül, de hát ugye pozitív gondolkodás, napfény és szivárvány. Majd ilyenekre fogok gondolni közben. Vagy nem tudom. Mindenesetre az tény, hogy nem az erősségem a dolog, de biztos, hogy ez egy előrelépés lesz. Nagy a valószínűsége annak is, hogy péntekre nem lesz belőlem szónok, de talán egy év múlva... ;)

(Amúgy az előbb 5 percen keresztül röhögtem a semmin, as usual. Csikizett a macskám, na!)