Túl vagyok rajta! Tegnap megtörtént a rettegett esemény... és nem is volt vészes! Rosszabbra számítottam. Bebizonyítottam magamnak, hogy meg tudom csináln, hogy nem vagyok béna, hogy le tudom győzni a félelmem, túl tudom tenni magam a régi berögződésen, és tovább tudok lépni. És annyira örülök, hogy sikerült! Egy hónap múlva pedig ugyanez... Igen, már előre izgulok. De most már egy kis önbizalommal fogok nekivágni!
A napokban sikerült megfáznom, a versenyen szerencsére nem volt olyan vészes a helyzet, de tegnap a partozás kicsit betett, és ma már még jobban folyik az orrom, tüsszentgetek, köhögök. Így eldöntöttem, hogy ma itthon maradok. De azért a könyvtárba elmentem, kikölcsönöztem a Gépnarancsot megint, és végre A hullámot is. A délelőtt jött a gondolat, hogy meg kellene nézni az 1984 filmváltozatát. Rögtön a könyvtár után leültem, és megnéztem. Picit féltem tőle, nem akartam, hogy elrontsa a könyv illúzióját, de teljesen rendben volt. A kínzós részek kicsit sokkoltak (meg úgy maga az egész film is, na), szóval a végén kicsit úgy éreztem, hogy most Teletabikat kellene néznem, de végül is Kiss Ádámnál maradtam.
A délután még egy kicsit nosztalgiáztam is, Avril, P!nk, Blink (mondjuk ez all day everyday, de nem baj), meg még kitudja mi... Jó volt. Igen, a tipikus sírós nosztalgiázások...
2012.09.15. 22:33
A verseny, 1984 és nosztalgia
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gottobetrue.blog.hu/api/trackback/id/tr656040979
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.