Megint beleolvasgattam régi bejegyzésekbe, és gondoltam, csak írni kellene ide valamit, hiszen olyan jó, hogy van ez a kis blog. Már több, mint 4 éve. És a 4 év alatt még 400 bejegyzést sem sikerült összehoznom... Persze, ha mindent ide írtam volna le ebbe a blogba, amit a gépen és a naplóimban őrzök, akkor az... sok lenne, na.
Megkezdődött a nyári szünet. Bár még nem teljes a nyugodtság, mert még van egy német szóbelim, amire rá kell hajtanom. És hogy utána mi lesz? Ki tudja? Lehet, hogy elmegyek Erdélybe, és ott maradok a nyár végéig. Vagy itthon maradok, és csak később megyünk Erdélybe (jaj, de várom!), és majd csak történik valami. Őszintén szólva az erdélyi kiruccanáson kívült semmit nem terveztem a nyárra, mármint a sok-sok olvasáson és a nyelvtanuláson kívül. Talán megint az lesz, mint tavaly, és csak bosszankodni fogok, hogy nem történik semmi. Vagy történik valami. Vagy én teszek róla, hogy történjen. Ez még a jövő zenéje.
A tavalyi nyár csúnyán kezdődött, nem is lett szép utána sem. Persze annyira rossz sem volt. De most jobban kezdődött. És sokkal pozitívabban nézek előre, úgy érzem, ez most jó lesz. Ez valami újat fog hozni. Bár lehet, hogy már is elhozta. Még ezt sem tudom.
Ezen a nyáron 18 éves leszek. Lehet, hogy július 5-én, úgy, mint tavaly július 5-én, megint végiggondolom az életem, és önsajnáltatásba kezdek, hogy mennyire szar ember vagyok, aki semmit sem ért még el. De lehet, hogy végre élvezni fogom. És élvezni fogom. Mert sok mindent elértem, ez meg amúgy sem olyan fontos. Csak a változás a fontos, meg a fejlődés. Bár erről már sokszor esett szó.
Annyira jó lenne, ha megismerhetnék egy csomó új embert, és jó lenne a nyár végén visszanézni arra a sok-sok szép emlékre. Igen, nyár végén remélhetőleg írni is fogok egy bejegyzést arról, hogy mi történt a nyáron, kit ismertem meg, és miért volt jó. Mert jó lesz!
Most pedig hallgatom tovább a Magidomot, és az Esti Kornélt, meg a sok-sok kiváló magyar bandát, akiket eddig nagy szerencsétlenségemre nem ismertem.
hangulat: Magidom - Minden újra él
