Próbálok én pozitív maradni, de ez a dolog már megint nem hagy nyugodni. Tényleg törvényszerű, hogy ennek minden szülinapom előtt elő kell jönnie? Miért érzem úgy, hogy nem vagyok elég és nem vagyok jó? Hogy nem tettem le még semmit az asztalra, hogy alig van bennem olyan, ami értékes, érdekes emberré tenne engem, de ami van, azt sem tudom kimutatni a világnak... Próbálom magamraerőltetni a hurráoptimizmust, próbálom hasznosan tölteni az időm (nem sikerül), de nem látok utat arra, hogy kilábaljak ebből az elszigeteltségből.
1 hét.
7 nap múlva 18 leszek.
A szülinapomat pedig valószínűleg a magánnyal fogom ünnepelni.
Mit tegyek, hogy ne így legyen? Ha egyedül nem megy, ki fog segíteni? Kedves Univerzum, esetleg te?
