Most így negyedrészegen tökre indokoltnak érzem, hogy írjak. Az előbb még azt is tudtam, hogy miről akarok írni, mostanra sikerült elfelejtenem, de rá fogok jönni közben.
Az első dolog, amit meg kell említenem (rettentő fontos), hogy most, kb 10 éves South Park rajongás után rájöttem, miért hívják Mrs. Choksondik-et úgy, ahogy. Bazdmeg.
A másik, amiről feltétlenül írni akartam, hogy elgondolkodtam, hogyan is kellene élnem. A YOLO (sic!) felfogás szerint, tehát használjunk ki minden alkalmat, érezzük jól magunkat, és tegyünk meg mindent, ami ezzel jár, vagy pedig éljünk következetesen és egészségesen, hosszú távra tervezve. Az első logikusabb, mert bárki bármit mond, nagy igazság, hogy az időnk véges és sosem tudhatjuk, meddig lesz alkalmunk kiélvezni az életet. De ha mégis sokáig élnénk, akkor a yolo életnek lehetnek bizonyos negatív hatásai.
Olyan bölcs vagyok, most meg is mondom, hogy az arany középutat kell megtalálni. Mint mindig. Bezony. Szóval hajrá.
Harmadszor pedig: Ma (tegnap...) annyira szét voltam csúszva, megint volt egy sírórohamom a magány miatt, szóval este lementem partra. Aggasztó, hogy nagyon nem vagyok toleráns, legalábbis nem annyira, mint szeretnék. De igyekszem, csak valahogy nem érzem jól magam azokkal az emberkékkel, akik ott voltak. Tisztelet a kivételnek. Sajnos kellene egy frissítés a baráti körömben. Vagy legalább egy kis tágítás. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Szóval megint csak hajrá.
2013.06.30. 00:14
Éjfél utáni gondolatok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gottobetrue.blog.hu/api/trackback/id/tr196040937
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.