"Megint a szerelemről" - hát igen. Sokat írok róla. Végtére is ember vagyok. Amúgy még mindig zavar, hogy "szerelemnek" nevezem ezt a témát, de még mindig azon az állásponton vagyok, hogy még nem tapasztaltam meg az igazi szerelmet. De várok rá. Úgy, hogy közben igyekszem mással is foglalkozni, ami - valljuk be - elég nehezen megy. De a mai egy olyan nap volt. Egy jó nap, amikor nem azon aggódtam, hogy mennyire egyedül vagyok, hanem élveztem, hogy nincs itt senki, most nem kell senkivel sem beszélgetnem, és azt csinálhatom, amit akarok. Olvastam és zenét hallgattam. A szokásos ugye. De ezek ma mind olyan inspirálóan hatottak rám!
Oda vagyok mostanában a 30y-ért. Hát igen, ez is kimaradt a kedvenc előadók listából, mint ahogy sok más is. Nem is érdemes listákat írogatni, úgyis csak kihagyunk egy csomó dolgot. Na mindegy. Mindenesetre kár, hogy csak pár hónapja hallgatom. Annyira magyar, annyira nyári, annyira fesztiválhangulatú, annyira élvezhető! Elfelejted a gondjaid, és csak arra gondolsz, hogy "Igen, ezt akarom. Ülni egy stégen, egy folyóparton, egy fa alatt - mindegy, csak a nap süssön az arcomba és Beck Zoli énekeljen."
És igen, úgy képzelem, hogy ül ott mellettem valaki. Valaki, akit szeretek. Mondjuk egy barát. Vagy több. Mint vasárnap éjszaka a Kossuth téren: "Elmondom mid vagyok, mid nem neked" És jó volt, velük. Velük volt jó.
hangulat: 30Y - Öltöztetnéd megint
