És ott van a Stand by me Anna Tsuchiya-tól, amit 2010 júliusában hallgattam, amikor elutaztam egy hétre Erdélybe. Zenehallgatás közben a 15. szülinapomon készült képeket nézegettem a fényképezőgépemen, sms-eket olvastam, írtam a naplómba és vártam, hogy teljen az idő és mehessek haza. És milyen emberért voltam oda éppen akkor? Hihetetlen, de nem bánom.
Ez közhely, de akkoriban arra volt szükségem. Akkoriban miatta ébredtem fel mosolyogva. Miatta hallgattam a szerelmes számokat. Miatta élveztem a nyarat. Miatta éreztem úgy, hogy élek. Csak végül kiderült, hogy nem ő volt a megfelelő. Hogy is lehetett volna? Természetesen rá kell jönnöm előtte, hogy ki a nem megfelelő, hogy tudjam, ki lesz a megfelelő.
Amit pedig velem csinált... tanulságos volt. Emiatt óvatosabb vagyok, sokkal óvatosabb, de igazából még mindig, 17 évesen és 363 naposan is fejjel rohanok a falba, ha ilyesmiről van szó. Vagyis inkább fejvesztve rohanok egy fiú után. És már sokszor rájöttem, hogy nem a megfelelő fiú után rohangálok. De nem fogom feladni. Egyszer felém is rohanni fog valaki, és egymásnak megyünk, aztán nevetve fogni fogjuk a fejünket az ütés helyén.
És együtt rohanunk tovább.
hangulat: Anna Tsuchiya - Stand by me
