Wow. Egyszerűen nem tudom, mit írjak, de tudom, hogy írnom kell. Ez legalább leköt valamennyire. Elég furcsa ez a helyzet, ennyire szarul szerintem még nem éreztem magam. Mondjuk pár éve, amikor kezdtem ezt a blogot, akkor is eléggé depresszív voltam, de akkor még csak mondvacsinált okok miatt. Most meg... Nem tudom. Kikészítem magam, igen, ez van már megint.
Azt inkább hagyjuk, hogy hogy jutottam ide, de eléggé fájó beismerni, hogy nem vagyok az, akinek magam hittem. A télen alig mentem valahova, próbáltam rájönni, ki vagyok, és azt hittem, sikerült is. De amit ma este produkáltam... Mert ma este intoleráns, önző és levert voltam. Olyan, amilyen nem szoktam lenni. Olyan, amilyennek nem hittem magamat. Úgy érzem, megint át kell értékelnem az életem. Meg a személyiségem.
Kikészít a meleg. Kikészít a stressz. Már várom az iskolát. Gáz, nem? Majd csak hoz valami változást. Legalábbis ezt várom tőle. Megint úgy érzem, hogy felőröl ez a város. Ez is gáz. Most elég gáz minden. De élveznem kellene az életet, nem? Csak most nem tudom. Tényleg nem. Azt hiszem, eléggé neurotikus vagyok. És ez semmiben nem segít, sőt. Eléggé hátráltat. És kikészít. Ez is.
És nem tudom, mit tegyek. Valami pozitivitást, pozitív eseményeket kérhetnék? Please?
Thank you.
