Na, most írok. Nem mondom, hogy minden oké, minden ugyan úgy van, de én valamivel nyugodtabb vagyok. Múlt hét szombaton azon a szülinapi bulin sikerült jól rámijeszteniük, viszont annyira jól éreztem magam velük! És tegnap este is, ott voltunk 11-en, és szinte tökéletes volt! Olyan sokszor éreztem már úgy, hogy nem igazi barátok a partos emberek, de most ez a két alkalom nagyon nem ezt mutatta. Olyan segítőkészek, kedvesek és támogatóak voltak, és egyszerűen jó volt velük lenni.
Végre visszajött az ember- és életszeretetem is, már nagyon ideje volt... Nem mondom, hogy már nem félek, de nem akarok, és ez a fontos. Igyekszem dolgozni rajta. Már írtam, hogy én inkább szeretni akarok. Ez az elmúlt egy hónap, és ez a két stresszgeneráló dolog megint változtatott rajtam. Azt hiszem. Viszont nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet benne a tanítás... Arra gondoltam, hogy ebben a két dologban az lehet a közös, hogy valami rosszat tettem (volna) vele valakinek, és emiatt éreztem magam rosszul. Emiatt féltem. És akkor a tanulság meg az, hogy sohasohasoha nem bántunk meg másokat! Direkt tényleg soha nem is tenném, de mindkettő úgymond tudat alatt volt, és erre kell figyelnem.
hangulat: Jason Castro - Only A Mountain
