Na, több, mint egy hónapig nem írok, aztán meg megváltoztatom a blog betűtípusát. Még csak nem is a kinézetet, hanem csak a betűtípust. Ráadásul a régi blogom inspirálta! (Igen, a régi korokat idézi, amikor még menő volt, ha megnőtt a link, amikor rávitted az egeret.) És most még csak írni sem fogok a jelenlegi dolgokról, mert késő van, az meg hosszú lenne. Talán majd a napokban valamikor alkotok valamit.
És persze ilyenkor jut eszembe Bowling For Soup-nosztalgiázni. Ez az.
Azt kell, hogy mondjam, rég nem éreztem magam olyan jól, mint tegnap. A 3 órás jóga, a tea és a vegetáriánus ételek, de legfőképp a kedves emberek megtették a hatásukat. Nagyon szükségem volt már egy ilyen jó élményre, az utóbbi időben ugyanis nem voltam valami jól. Sajnos tele vagyok félelemmel, fájdalommal és pánikkal mostanában. Igyekszem segíteni ezeken, de mostanában nem megy olyan könnyen, mint régebben. De a tegnapihoz hasonló események sok erőt adnak. Remélem, még sok-sok ilyenben lesz részem!
Ugye egyszer nekem is lesz egy olyan szerelmi történetem? Ugye megint jól fogom magam érezni? Ugye...
Seize the day or die regretting the time you lost...
hangulat: Avenged Sevenfold - Seize the day
Tudom, alszol, ha ébren volnál, csillagok közt barangolnánk, körbenéznénk a felhők csúcsán, megszületnénk egymás ajkán.
Június, hajnal, első fények, nyár eleji hűvös, aprómintás takaró, agyalás, forgolódás, mitkeresekénitt, álmatlanság, elégedettség, s én mégis másra vágyom, valami új kezdete. És azóta is.
Emlék, hangulat: Esti Kornél - Ha ébren volnál
Most éppen kurva ideges vagyok, és még szarul is érzem magam a tetejébe. Sokat beszélgettünk mostanában a továbbtanulásról - túl sokat. Nem is feszegetem ezt a témát tovább. Ma este házibuliba kell mennem, pedig semmi kedvem hozzá. Még delkózni is alig van kedvem. Hivatalosan is utálom a szilvesztert. De ma legalább nem cigiztem, amikor voltam apánál. Ez már az első lépés a leszokás felé! Mostanában kicsit újra elkanyarodtam az egészséges életmód felé, remélem, hogy nem csak a napsütés miatt. Mindenesetre jóga, bicikli, whole foods! Valami ilyesmi lenne a fogadalmam is 2014-re. Tök jó lenne. Most legalább van biciklim is, miután szegény Edgárt ellopták. Aztán majd remélhetőleg lesz új, valami álombicikli. Aztán 2014-ben lehet repeszteni ezerrel!
És akkor írnom kéne kicsit 2013-ról is. Király volt. Igen. Nagyon sok embert megismertem, de még milyeneket! Összességében is nagyon jó év volt, bár visszaszoktam a cigizésre, de attól még elégedett vagyok. Remélem, 2014 még jobb lesz!
Ma először átfutott az agyamon az a gondolat, hogy kitörlöm ezt a blogot. Persze nem fogom, de mégis csak furcsa, hogy ilyen eszembe jutott. Igazából most elég rossz volt visszaolvasni a bejegyzéseket (vagyis inkább beleolvasni a régiekbe), néha meg különösen jó. Megtartom a blogot természetesen, csak olyan rossz ilyenkor, amikor visszaolvasom a két évvel ezelőtti irományaim, és olyan, mintha egy más ember lenne... Ez mondjuk nem baj.
Majd írok részletesebben is a közelmúltról, de most fáradt vagyok.
Szeretem az ilyet, amikor elmegyek apához, és amikor eljövök tőle, egyszerűen virulok. Mert ilyenkor reményteljesen nézek a jövőre, tele vagyok energiával, és egyszerűen csak jó élni. Ilyenkor érzek magamban késztetést arra, hogy megvalósítsam az álmaimat. Nyelveket akarok tanulni, szociális akarok lenni, emberek között akarok lenni, be akarom utazni a világot. Stewardess akarok lenni!
Szeretem, hogy ilyenkor nem az érdekel, hogy még mindig nem vagyok kapcsolatban. Már régóta tudom, hogy nem valakivel együtt kell boldognak lenni, hanem először egyedül kell megtanulni, csak akkor fog sikerülni együtt is. Szóval csak így tovább.
Jó lenne, ha minden nap ilyen energikus és ambiciózus lennék... :D De az ilyen napok azért erőt adnak.
Még én is tanácstalanul állok az Oravecz Nóra-jelenség előtt, amit nem most fogok kivesézni, de annyira klisés és hétköznapi vagyok mostanában, hogy tökéletesen illik hozzám az egyik idézete (fogadok, hogy találnék még egy párat...):
"Egyszer majd nem tűnik el. Egyszer majd marad. Akkor majd a tiéd lesz. Addig élvezd azt, amit kapsz. Hagyd. Engedd el. Ne ragaszkodj hozzá, akármennyire is megérint. Mert lesz, amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az Élet minden alkalommal bizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van. Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz, úgyis visszatér."
Annyira belemerültem az életbe mostanában, hogy kezdtem már elfelejteni olyan dolgokat, amik régen nagyon fontosak voltak a számomra. Annyira igyekeztem élni, hogy a usual lázadozás kicsit alábbhagyott. Igazából örülök neki, hogy többet vagyok társaságban, de annak kevésbé, hogy a hétköznapi dolgok kötnek le mostanában, és nem olvasok annyit, sem könyveket, sem blogokat, sem mindenféle érdekes dolgot, amik régen annyira lázba hoztak. Most is lázba hoznak, de egyszerűen nincs rá időm, így sosem kerül rájuk sor. Igyekszem megtalálni az arany középutat, de hát miért megy ilyen nehezen?
Már hónapok óta csak tervezgetem a meditációt, a csendes napokat, az írós napokat, de alig írok mostanában, ha mégis, az is szerelmi jellegű, meditáció közelébe szinte csak jógán kerülök, a csend meg nem megy. Folyton csak a zene, zene, zene. Stuck in her daydream. Megint el kéne olvasnom az Altatót, azért az elég nagy hatással tud az emberre lenni. Jó lenne, ha tudnék csak csendben ülni, befelé figyelni, gondolkozni vagy éppen nem gondolni semmire. Ma irodalom órán pár pillanatra síri csend lett hirtelen, és annyira jó érzéssel töltött el. Ha most itthon kikapcsolnám a zenét meg a gépet meg mindent, valószínűleg csak felidegelném magam. Ez tök rossz.
Mikor fogom már elkezdeni csinálni azokat a dolgokat, amiket már ezerszer elterveztem? (Az iskola annyira nincs jó hatással erre...)
hangulat: Ed Sheeran - The A Team (igen, az új kedvenc)
