ugyancsak régen írtam... eskü, tegnap jutott eszembe a blog, de már nem volt kedvem írni. nem tudom miért felejtettem el ennyire :s most a fasz is ki van kb... ahogy olvasom a legutóbbi bejegyzéseimben már kezdtem boldogabb lenni... hát nem tartott sokáig. már múlt hét pénteken sikerült felbaszni az agyam, szombaton detto, vasárnap meg ko. hétfő kedd sulis szar napok, mindkettő délutánján undorító kiborulások. nekünk ma már elkezdődött a szünet, ma egész nap ugyanaz a hangulat mint az elmúlt pár napban. közben pedig örülök, hogy végre szünet, erre az drága egyetlen anyukám a fejemhez vágja, hogy nem csinálok semmit... köszönöm neki, remélem továbbra sem fogja majd észrevenni, hogy kurvára nincs ám nálam minden rendben... (y)
nem sok dolog van amit csinálhatnék full egyedül azon kívül, amitt eddig csináltam - ami neki annyira nem tetszik. hát sajnálom, majd ha eltűnik [teljesen véletlen, ez így szokott ugye......] a kurva nagy társadalomkritikám, és nem fogom ennyire gyűlölni az embereket, talán lesz legalább már egy kibaszott ember akivel tudok majd valamit csinálni.
fél órával később:
egyre jobb... (n) én már komolyan nem tudom, hogy mit csinálok. próbálok lenyugodni, de áhh egyszerűen kész vagyok. le kellene feküdnöm, csak az az igazság, hogy holnap ugyan ez kezdődik előlről... de remélem legalább reggel nyugodtabban fel tudok kelni.
