És igen, megint (még mindig?) elkapott a hardcore-láz. Az a tipikus NYHC... A hardcore arcok, akik keménységük ellenére többnyire straight edge-ek, de nagy valószínűséggel toleránsak és befogadóak... Toleránsak természetesen a szó alapvető értelmében, de én nem arra gondolok. Szerintem egy embertől elvárható, hogy ne ítélje el a saját embertársait bőrszín, faji hovatartozás, szexuális orientáció stb. alapján. Én szeretnék találkozni emberekkel, akik toleránsak, mert: Nem rekesztik ki azt, aki nem divatos, aki csendesebb, vagy éppen beszédesebb típus... Vagy akár akinek nem minden második szava káromkodás, és nem basztat egyfolytában mindenkit... Ezek mind kis emberi tulajdonságok, amik miatt mégis sokan el vannak ítélve. Akkor most mégis melyik az alapvetőbb, az első tolerancia-példa, vagy a második? Értelemszerűen a második lenne, de mégis olyan kevés ember van, aki képes tolerálni a körülötte élő emberek legkisebb hibáit...
Magyarországon vajon élnek emberek, akik szimpatizálnak a hardcore életérzéssel? Hol? Ide kérem őket, most!
2010.09.05. 17:15
fall back down
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://gottobetrue.blog.hu/api/trackback/id/tr846041185
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.