I got to be true to myself!

Ma is annyit filóztam, hogy egy csomó dolgot le akartam ide írni, most meg azt se tudtam mivel kezdjem, hogy kezdjem, mit írjak le, hogy írjam... Csak így este 11 tájékán már egyáltalán nem tudom összeszedni a gondolatokat a fejemben... A lényeg, amit le is tudok írni, az megint Ő-ről szól. Megint eszembejutott az a nap, amikor először megláttam... Azt nem fogom elfelejteni... Az első gondolatom az volt róla, hogy tök ismerős, szinte ezzel egyidőben a második pedig az, hogy tök hardcore kinézete van... Aztán pár pillanat múlva már meg is tudtam róla, hogy az osztálytársammal jár... Már ott nagyon megtetszett, aztán amikor ott állt a barátnője előtt, szabályosan hátranézett, rám... És ezt több másodpercig folyamatosan... Először nem is tudtam mire vélni, aztán örültem neki, de egy idő után már kínos volt, oda se mertem nézni, nem akartam látni, hogy a csaja észrevette-e, hogy engem néz... Aztán ahogy teltek a napok, egyre többször láttam, hogy bámul engem - úgy, ahogy én szoktam őt. Ki akartam valahogy deríteni a nevét, és ez egyik nap sikerült is, teljesen véletlen. A kávéautomatánál voltunk (szokásosan) és ő is éppen ott volt a haverjaival, és egyik osztálytársa kimondta a nevét, innen meg már egyszerű volt megtalálni interneten... és kideríteni, hogy köze nincs a hardcore-hoz, hanem rapper. De ezt akkor már úgy ahogy volt, szartam le, mert már teljesen belezúgtam. Ha akkor nem kezdek el érdeklődni iránta, akkor talán most ez nem lenne... Na de mindegy, a lényeg az, hogy ebből az egészből nekem az jön le, hogy ő a  tökéletes a számomra. Engem nem érdekel, hogy rapper, nem érdekel, hogy 4 évvel idősebb nálam, nem érdekel, hogy van barátnője, nem érdekel, hogy nem veszem észre rajta, hogy bejövök-e neki, vagy nem... (Ezeket itt a végén persze csak képletesen értem...) De akkor is, amit én érzek, az az, hogy ő most tökéletes lenne a számomra. Bemutatnám a szüleimnek, a barátaimnak, elmennék vele akárhova, megtennék vele bármit... De akkor is elbizonytalanodom, és nem tudom mit csináljak. Az igazság az - és ez a másik dolog, amiről írni akartam - lenne olyan ember, aki jobban hozzám illik, de őt mégsem akarom annyira mint őt. Nem érzem úgy, hogy bemutatnám a szüleimnek, nem érzem úgy, hogy vele jól érezném magam... Tehát ezen a dolgon akadok én már hetek óta... A többi dolgot meg már nem írom le, az teljesen más téma.