I got to be true to myself!

Egyre jobban kezd idegesíteni, hogy nem tudom, ki vagyok. Sokféle stílus tetszik, és sokféle stílust el tudnék képzelni magamon, de együtt nem jók, kizárják egymást. Tudom milyen vagyok belülről (persze nem teljesen), de a külsőmmel nem tudok dűlőre jutni. Nincs meghatározott zenei stílusom sem, ami persze nem baj, de ha lenne, biztosan egyszerűbb lenne a saját öltözködési stílusom kialakítani. Valamit tennem kéne, gondolkozni, hogy ez meglegyen. Az a baj, hogy még nagyon sokat fogok változni. Most ilyen vagyok, de akár 2 perc múlva meggondolhatom magam, és olyanná válhatok. De most rájöttem: ezzel nincs baj. A hangulatomtól függhet, milyen színű ruhában vagyok. És ez tök jó! Most ettől egy kicsit jobban érzem magam, de még nem teljes.
Péntek este jó volt. Jókat hülyültünk a fiúkkal, Sz2-vel és T2-vel. De azért bánom, hogy nem goára mentünk. Szeretném már látni őt. Egyébként vicces, mennyi fiú tetszett már meg nekem az utóbbi egy évben. Olyan jó, hogy van ez a blog, és leírtam ide mindent. Amikor végigolvastam az összes bejegyzést, találtam olyat is, hogy szeretnék már szerelmes lenni. Hát ez is sikerült egy idő után. Az is nagy változás volt. Mennyi fiú, egy év alatt... M, Sz, A, és most M2. És eddig egyik sem lett komoly, én meg csak remélem, hogy az lesz. De a legkomolytalanabb eddig Márk. Vele még nem találkoztam. Pontosabban igen, de még sosem figyeltem meg, és nem tudtam róla, hogy ő az. De szerencsére vannak helyek, ahol találkozhatok vele. Csak meg szeretném nézni, milyen élőben, és aztán természetesen jó lenne megismerni is... Bárcsak sikerülne! Azt pedig viccesnek találom, hogy az előbb írtam, hogy régebben szerettem volna szerelmes lenni. Igazából még most is szeretnék, mert nem vagyok benne biztos, hogy már voltam. Talán A-náll tudnám azt mondani, hogy az volt, vagy csak hozzá hasonló, de sajnos nem tudom.