Már akartam írni vasárnap is, ugyanis szombat este megint voltunk parton, és megláttuk a volt osztályfőnökömet is. Ott természetesen leginkább a tanulmányokról és a célokról beszélgettünk (meg persze a szerelemről, de abba beleszarok), és ez nagyon elgondolkoztatott a jövőmmel kapcsolatban. Tény, hogy a nyelvek mennek nekem leginkább, ezért a némettel, angollal és egyéb más nyelvekket kell foglalkoznom keményebben. Ha jól tudok nyelveken, az a nyelvvizsgák szempontjából nagyon jó, de talán, ha szerencsém van, még valami jókis utazós melót is be tudok zsebelni, aminek segítségével körbejárhatom a világot. Van egy olyan érzésem, hogy ez lesz az életcélom a New York-ban élés helyett, hiszen ez sokkal izgalmasabb, és a többi hely mellett még élhetek a nagy almában is egy ideig.
A jó az egészben, hogy nem vagyok már pesszimista. Hiszem, hogy sikerülni fog összehozni ezt, és tudom, hogy ha teszek is érte, össze fog jönni. Már az sem keserít el, hogy 50 év múlva a világból alig marad valami vízzel borított szárazföldeken, leomlott felhőkarcolókon és hullákon kívül, ugyanis a világmegmentő terveim még mindig érvényesek, thanks, Anti-Flag. Egyszóval mostanában elönt a pozitív energia, amit az istenért se fogok magamból kiengedni.
2011.05.31. 21:55
you can't kill the protest
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gottobetrue.blog.hu/api/trackback/id/tr216041150
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.