I got to be true to myself!

Az utóbbi napok történését mindenképp le akartam írni, de amikor késztetést éreztem az írásra, mindig fáradt voltam, és féltem, hogy nem tudom értelmesen befejezni a mondandómat.

Kezdem akkor kedd estével, amikor először éreztem magam a parton nagyon jól. Énekeltem, táncoltam, semmi más nem érdekelt. Szerdán volt Rb születésnapja, óriási buli volt. Kr bulija sem volt rossz, de ezen rock, punk és reggae ment nagytöbbségben, tuc-tuc zenének nyoma sem volt. Órákon keresztül táncoltam, énekeltem, ordibáltam, ugráltam, végigölelgettem minden egyes embert. Fotózgattam a többieket, a többiek fotózgattak engem. Imádtam azt a pillanatot, amikor Rb berakta a Distillers Dismantle Me című számát, és az emberek elkezdtek rá táncolni, ugrálni, még énekelni is próbálták, úgy, hogy nem is ismerték. Éjfél körül a telefonomról meghallgattuk Jason Castro Hallelujah-ját, amire mindenki elkezdett ölelkezni, lassúzni. Én L-t kaptam el, aztán Rn mondta, hogy a szülinapos velem szeretne lassúzni. Meg is történt, én közben természetesen énekeltem. Éjfél után az emberek egyre jobban kezdtek elfogyni, amikor meg már kevesen maradtunk, elmentünk aludni, igaz, max csak 2 órát aludtunk. Reggel fél 7 körül felkeltünk, és partiztunk tovább 5-en. Csak én raktam be a zenéket, szóval ment a punk meg a reggae folyamatosan. Jó kis afterparty volt.

Pénteken parton voltunk, elég sokan voltunk, nekem megint jó kedvem volt, olyan táncolós-énekelős. Voltak balhésok, voltak szerelmesek is, nekem leginkább a Cs-vel való énekelgetés és zenehallgatás maradt meg. Tegnap este is parton voltunk, nem volt valami izgalmas, hébe-hóba énekeltem megint, voltunk tesoban, a végére elég szar lett a kedvem, talán L problémái miatt, nem tudom.

Viszont összességében nagyon örülök mindennek. Csütörtökön volt egy kis idegbajom anya miatt, de nem gáz, elmúlt, és nagyon örülök neki, hogy mostanában ilyen csak nagyon-nagyon ritkán van.