I got to be true to myself!

Az isten verjen már meg engem és a sok faszságom! Annyira szerencsétlennek és magányosnak érzem magam jelenleg, hogy az hihetetlen. Megint nem voltam sehol a hétvégén, bár ez nem meglepő, semmi kedvem ilyenekhez... De most nem is hívott senki, nem is volt tervezett program, és még nem is nagyon beszélgettem emberekkel az otthoniakon kívül. Ráadásul elég szarul is érzem magam - fizikailag is. Szar az ilyen. Tényleg csak én vagyok a hibás mindenben, ami miatt most idegeskedem. Még azon is elgondolkodtam,  elmenjek-e Bécsbe,  elég bizonytalan lettem tegnap ezzel kapcsolatban. A korizás jó volt, kb másfél óráig megállás nélkül csak mentem körbe-körbe, de teljesen kiakaszott az a pár osztálytárs. Voltak pozitív pillanatok is, ők ketten, bár nem tudnak róla - eléggé megbántottak. A probléma pedig itt van: nem tudnak róla, és nincs az az isten, hogy én elmondjam nekik, vagy bárkinek. Ez megmarad nekem. Talán majd egy nap nyíltan fogok beszélni az egészről, de nem olyan típus vagyok, aki csak úgy szétkürtöl ilyesmit.
Viszont nem szeretem a hamis embereket! Nagyon nagyot csalódtam N-ben, mindig csodáltam azért, amiket mondott egyes dolgokról, de sajnos fokozatosan rá kellett jönnöm, hogy a cselekedeti nem egyeznek az ő elveivel. Rossz tudni az ilyesmit, és még rosszabb tudni, hogy az emberek nagy része nem tudja. Annyira felkavaró nézni ezt az óriási képmutatást, ami az emberek között megy... Undorítónak tartom, hogy ő egyszer mindenkit végigölelget és jópofizik nekik, máskor pedig nekem panaszolja, hogy mekkora csicskának tartja őket. Elgondolkoztam, vajon nekik is ilyeneket mond rólam? Nem lepne meg... Ezeket után már sajnos nem. Nem tetszik ez a kétszínűség, ami körülöttem folyik, legszívesebben ordítanék, ordítanám, hogy nekem ez a stílus nem jön be és itt vagyok és igazi vagyok és őszinte vagyok! Van amit nem mondok el, de az ellenkezőjét sem teszem. Sőt semmit sem a dologgal kapcsolatban. Az egy titok, és egy ideig az is marad. Itt sem írok róla nyíltan. Ezeknek pedig meg is van az oka. Nem akarom, hogy ezek az emberek, akikről én itt írtam ilyesmit tudjanak rólam. Nem akarom őket magam körül. Nem akarom, hogy bizalmas információkat tudjanak rólam. Az egészet el kellene felejtenem! Nem kellene hagynom, hogy ők elrontsák a kedvem. Ők is jönnek Bécsbe, de akkor is el kell mennem, de nem szabad foglalkoznom velük. Élveznem kell, élvezni, élvezni... Ez a kulcsszó.