I got to be true to myself!

Olyan sok mindenről szeretnék írni, hogy biztos vagyok benne, hogy már megint nem fogom leírni a felét sem. Tegnap írtam kicsit, de igazából még este összeakaartam hozni valamit, csak nem sikerült. Tegnap és ma is itthon voltam és olvastam ezerrel mindenfélét, filozofálgattam, írogattam, szóval nagyjából jól telt, de rohadtul elfáradtam. Pedig ki is aludtam magam, de akkor is fárasztó ez az olvasós-írós-gondolkodós folyamat is. Gondolkodtam pár dolgon, kicsit össze is vagyok zavarodva megint... Néha olyan az életem, mint egy punk film. Péntek este összejöttünk picit a partos emberkékkel, négyen voltunk, hideg volt, este volt, és volt minden, ami kell egy punk filmhez. Ahogy láttam a város fényeit, a sötét utcákat, sikátorokat, a lépcsőházakat, és ahogy kívülről láttam magunkat... Ahogy Rb azzal az elbaszott fejjel bement vásárolni, ahogy sétálgattunk a járdán a zsaruk elől menekülve, ahogy csöveltünk a sötét folyósón. Minden olyan volt, mint egy punk filmben.
Ezzel szemben az életem néha olyan, mint Henry Rollins egyik naplóbejegyzése. Az átlagemberek iránt érzett utálat, az alkohol-, dohányzás- és drogellenesség, talán nem is ellenesség, inkább közöny. Lenyűgöz az intelligenciája, de kecsegtető az is, amilyen stílusban előadja magát. A Punk a platón-ban intelligens és "brutálisan őszinte", más könyveiben (amiket még nem volt szerencsém olvasni, csak idézeteket találtam belőlük), a talk show-kban, interjúkban intelligens, emberi és művészien inspiráló. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem, hogy olvashatom egy könyvét... Több ilyen ember kellene. Mondhatni ő is egy példakép-féle (bár nem szeretem ezt a szót) lett nekem úgy, mint Chris #2. Meghallgattam a Rollins Band két számát, eddig nekem nem jön be, inkább bátyám ízlése, de a Black Flag-et szeretem.
Most e két "életfelfogás" között tengődöm, egyértelmű, hogy melyik az enyém, természetesen a második. De akkor is szeretem a punk filmeket, és jó volt a péntek este. Már szinte megszerettem a várost. Jól éreztem magam, jó érzés volt az egész. Persze a kettő összeegyeztethető, de a gáz, hogy pénteken éreztem egy kis késztetést, hogy én is dohányozzak, berúgjak és füvezzek, ahogy azt a punk filmekben szokás. Szerencsére eddig mindig nyert az akaraterőm, nem hagyta, hogy ezt a lassan 5 hónapos dohányzásmentességet felborítsam. Amikor pedig teljesen józanul tudok gondolkodni - vagyis nem vagyok a punkfilm-fíling hatása alatt -, akkor tudom, hogy miért szoktam le, és meg van bennem az elhatározás a közel-, vagy akár távoli jövőre nézve is.