I got to be true to myself!

Az elmúlt egy hónapban háromszor sírtam magam álomba. Ez azelőtt az életem 16 évében egyszer fordult elő. Elég rossz arány. Talán mélyponton vagyok. Talán csak fejlődöm. Hisz a hibáiból tanul az ember. Nem érzem magam valami jól mostanában. Folyton rágódom, nincs meg a tipikus pozitivitás. Lehet, hogy a január miatt van. Mindenkitől azt hallottam, hogy a január a legrosszabb hónap, ilyenkor mindenki letargikus, mindenki beleesik a téli depresszióba, de én nem éreztem ezt - egészen múlt hétig. Szarul érzem magam, és még szarabbul érzem magam, amiért szarul érzem magam, pedig nem kellene. A folytonos lelkiismeret-furdalás... Mert van, akinek még rosszabb, sőt sokkal rosszabb. De most nagyon nehéz erőtvennem magamon, és nehéz jó pofát vágni a dolgokhoz. Legszívesebben az ágyamban fetrengenék egész nap belebugyolálva egy pokrócba, hallgatnék valami depressziós zenét és teát innék. De még két napot ki kell bírni az iskolában. Aztán péntek délután hazajövök, és hétfő reggelig nem megyek ki a házból. Nem tudom, mi segíthetne egy kicsit a helyzetemen, de abban biztos vagyok, hogy az időjárás nem. Főleg, ha tényleg ilyen hideg lesz a hétvégén. Már alig várom, hogy végre vége legyen ennek a kibaszott februárnak. Nagyon-nagyon. Sőt, inkább úgy mondom, hogy a télnek, mert úgyis valamikor március végén tűnik el a hideg. Mondanám, hogy várom az áprilist, de nem igazán, mert lassan jönnek a vizsgák, és rohadtul nem akarom! Szóval jelenleg semmi nem segít ebben az állapotban. Ráadásul durván szar az időérzékem jelenleg, és erőtlen vagyok. Így állok most, és a sok-sok-sok-sok elvárás csak rosszabbít mindenen.