I got to be true to myself!

Holnap már mehetek suliba, aminek a híre undorítóan elbaszta a kedvem. De nem csak amiatt, hogy "jaj, holnap suli, nincs kedvem hozzá brühühü", hanem amiatt is, hogy "faszom, megint vissza kell mennem a csikák közé"... Most jöttem rá, hogy tényleg, kivétel nélkül utálok ott mindenkit, talán T-t annyira nem, pedig őt kellene a legjobban, mert egy homofób, rasszista,hímsoviniszta csicska, szóval minden, ami nekem nem jön be, de mégis őt ismerem a legrégebb óta, ővele vagyok a legjobb kapcsolatban, és őt tudom a legjobban elviselni. Rajta kívül viszont mást nem igazán. Olyan igazi hányás az iskola jelenleg számomra. A gáz pedig az, hogy még azt sem mondhatom, hogy ó, már csak 4 és fél - 5 hónap, mert lesz még a nyári szünet előtt elég kihívás, én meg rühellem az ilyesmit. Olyan szánalmas ez a rinyálásom, és jelenleg én is rohadtul szánalmas vagyok, kérem szépen. Kellene valami változás, valami dolog, amiért úgy érzem, érdemes lenne élni, vagy valami. De még gondolkozni is alig van erőm. Megbaszhatja mostmár a tél is magát, de komolyan. Elegem van belőle! Az egyetlen dolog, ami fel tud vidítani, az a blink-182. Tessék, ennyire csicskául vagyok én most, ennyit sikerült magamból kihozni ma este.