Írok mostmár, hisz van időm, meg kicsit már unatkozom is... Már két vizsgát kipipáltam a háromból, ráadásul holnap nem is kell suliba mennem, szóval még lesz időm tanulni németre is. Furcsa most ez a semmittevés, igen, kicsit úgy érzem, hogy most már csinálhatok akármit. Ez az utóbbi 2-3 hétben nem nagyon volt így, már egy kis rendszer is kialakult az életemben, tanulgattam, bicikliztem rendszeresen, úgyhogy mindig volt mit csinálni. Most meg nincs, és ez furcsa.
A vizsgák előtt folyamatosan azt éreztem, hogy tanulnom kell, tanulnom kell, és nem nagyon foglalkoztam olyannal (legalábbis nem jó lelkiismerettel :D), amivel szoktam, ami boldoggá tesz, ami a hobbim. Így keveset olvastam az utóbbi időben, és sokszor előjött bennem az olvashatnék, az olvasási vágy. Most itt az alkalom, és azt sem tudom, mit olvassak. De hát így megy ez. Most ez az írás is kicsit szenvedősen megy, kijöttem a gyakorlatból.
Az idő esős, remélem nem lesz ilyen este is, hisz biciklizni akarok! Két héttel ezelőtt már írtam, hogy elmentem biciklizni, na, azóta is járok minden nap, és rohadtul büszke vagyok rá! Végre sportolok, igazából életemben először rendszeresen is. Eddig a rendszeres sportolás mindig úgy képzeltem el, mint valami erőltetett, kötelező, fárasztó, idegesítő nemszeretem-dolgot, és sosem gondoltam volna, hogy a sportot szeretni is lehet. Tényleg csak meg kell találni a nekünk tetsző sportágat. Nekem ez a biciklizés. Imádom, kint vagyok a friss levegőn, nézegethetem a tájat, a tekerés egyfajta szabadságérzetet ad, közben gondolkodni is tudok, és még egészséges is. Kell ennél jobb? Szombaton pedig még úszni is voltam! (Pénteken is az osztállyal.) Annyira sokat nem úsztam, de jól esett ez is.
Akkor még írnom kellene talán a vizsgákról is, ugye? Kerestem a 8.-os vizsgák leírását a blogban, de elég keveset írtam. Ezesetben akkor írok bővebben: az írásbelik ugye már megvoltak. A magyar jól sikerült, de nem tudom, hogy hanyas, a töri 3-as lett, a német pedig 5-ös. A matekról még fogalmam sincs. Igazából a tanulásom arányához képest még így a jegyek pontos tudata nélkül is meg vagyok elégedve.
Ma pedig sor került a két szóbelire, a magyarra és a törire. Annyira nem is izgultam, mint számítottam. Elég jó tételeket húztam, a töri 3-as körül lesz, jól ment, de nem a legjobban. A magyar már jobb, jóval gördülékenyebb volt, és bár voltak benne hibák, meg tudatlan hallgatások, jónak éreztem. Gondolom 5-ös nem lesz, de nem is ez a cél. A cél leginkább az volt, hogy legyek túl rajta, úgy, hogy ne bukjak meg. :D A rejtett cél pedig az volt, hogy legalább 3-as legyen meg mindkettő. Szerintem megvan, bár ez még később derül ki. Már csak a németet kell összehoznom, és utána szabadság és leszarom-üzemmód!
Egy hónap, és nyár...
