I got to be true to myself!

Annyi, de annyi minden kavarog mostanában a fejemben, és sosem jutok el odáig, hogy leírjam. Elmondhatom, hogy az utóbbi ≈1 hétben szar kedvem volt. De tényleg. Nem olyan egynapos kis rosszkedv, hanem napokon át tartó üres lehangoltság. A legrosszabb pedig, hogy ezt az egyik legjobb barátom hozta ki belőlem. Szar, amikor valaki ennyire megváltozik, amikor úgy érzed, hogy az, aki ott ül melletted nem ugyanaz a személy, akivel x éve barátok vagytok. És még rosszab érzés, amikor azt hiszed, az egész világod összetörik emiatt.

Ez a történés kicsit megingatott engem, megingatta a partos emberkék iránti szeretetem, és úgy összességében megingatott mindent. Pár hete alig vártam a nyarat, most meg azon gondolkodtam, hogy hogy fogom én ezt kibírni. El akartam költözni, nem akartam többet találkozni az itteni emberekkel, új életet akartam kezdeni. De a tegnap estével sikerült ezt helyrehozni, úgy érzem. Kr nagyon jó fej volt, és valószínűleg egy újabb szintre lépett így a barátságunk. Na meg az éjfél utáni rész is tökéletes volt, imádtam. Komolyan, imádom azokat az emberkéket, olyan jó lenne velük többet lógni. Márcsak azért is, mert.. Mert igen.

Másrészről pedig: ezen a nyáron biztosan látni fogom a 3 kedvenc bandám egyikét. Vagy az Anti-Flag-et Budapesten vagy a Rancid-ot Bécsben vagy a Blink-182-t Prágában. Eddig az utóbbi a legvalószínűbb, a Rancidra meg nem igazán látok esélyt, az Anti-Flag pedig lehet. A blink nagyon jó lenne a családdal, de az AF is király lenne. Végre kapnék egy esélyt, hogy találkozzak Chris-sel, és hogy megköszönjem neki, hogy létezik. Bármelyik is lesz, tudom, hogy bőgni fogok. De nagyon.

Plusz, holnap megyek Temesvárra, ami azért király, mert van egy listám, amire fel vannak írva azok a városok, ahová szeretnék a közeljövőben eljutni, és Temesvár is rajta van. Prága is.