I got to be true to myself!

Nem viszem túlzásba a blogolást, mi? Igazából írtam még egy bejegyzést, csak privátban. Igazából jó is, hogy nem tettem publikussá, durva kirohanás volt. Igen, történnek dolgok, nagyjából zajlik az élet, de nem eléggé. Valahogy nem érzem a tüzet, nem érzem, hogy olyan jó lenne a nyár. És nem tudom, mit kellene ellene tennem.

A tavalyi csodás volt. Tudtuk, milyen jó nyarat sikerült összehoznunk, és azt hittük, az idei még jobb lesz. De már az elején voltak nehézségek, és hamar rájöttünk, hogy már semmi sem olyan, mint régen. Mi volt tavaly? Minden este part, jókedv, életművészet(?), raszták, új emberek. Most mi van? Néha part, punkok, unalom, alkohol, meg rinyálás, hogy szar a nyár.

Egyébként élvezetesek a partozások, bár az emberek annyira nem az én világom. Ott vannak mondjuk a punkok, elég nagy alkoholisták, kár értük, mert nagyon jófejek. Nem tudnám azt mondani, hogy bírom őket, mert semmi életük nincs, folyton isznak és tépnek, és még beszélni sem tudnak... De akkor is, ők punkok, és valami elképesztő, mennyire mások, mint az átlagos emberek. És nem azért, mert színes tarajuk van, meg szegecses szétvágott cuccaik, hanem mert jószándékúak, barátságosak, segítőkészek, összetartóak. A világ eljutott arra a szintre, amikor az átlagember a szarember, a punkok pedig a jók. Egy átlagember mikor szólít le egy öreg hölgyet az utcán, és beszélget el vele kedvesen? Soha. De egy punk megteszi. Mindenkihez kedvesen szólnak, és amíg nem csesznek ki velük, kedvesen is maradnak. Tényleg nagyon, nagyon sajnálom, hogy elitták és ezzel teljesen elcseszték az életüket. Próbálok nem nagyon összebarátkozni velük, mert félek, hogy nagyon megkedvelem őket, és akkor az lesz a vége, hogy túlságosan érdekelni fog, mi lesz velük. És sajnos nem valami fényes jövőt jósolok nekik.

Múltkor írtam, hogy megyek Temesvárra, meg valószínűleg Prágába is. Temesvárra végül nem jutottunk el, de azért élvezem az utazgatásokat apával. De majd talán elmegyünk még egyszer oda is. Prágába szintén nem sikerült eljutnom, ugyanis lefújták a Blink koncertet. Eléggé szíven ütött, ugyanis nagyon beleéltem magam. Na meg félek is, hogy nem lesz több alkalmunk megnézni őket. Eléggé igazságtalannak éreztem, kicsit szidtam is az univerzumot, amiért megint kibaszott velem. Viszont úgy tűnik, hogy így akkor megyünk Anti-Flagre!