I got to be true to myself!

Azt hiszem, elmondhatom, hogy egy fergeteges hétvégén vagyunk túl. Két napig éltünk. Úgy istenigazából, úgy, ahogy kell(ene mindig). A Supernem meg az Alvin sokat hozzátett, de szerintem ügyesek voltunk így is. Életművészek. Kár, hogy nem hallhattuk élőben. :( A koncert rövid volt, de ennek ellenére is kárpótolt mindenért. Az életművészért, a Számolj rám-ért, a Fej vagy írás-ért, a Surfpunkért, a porért, az izzadságért és a kemény pogóért. Sajnos nagyon gyorsan elröppent, de kiélveztem! Generáció, Rendőrsztori, Irány a moziba be!, Szabcsi rekedt hangja (legjobb), nyakbanülés és az a bizonyos félmeztelen, fejrázós, pogózós "Bocs már, bocs... :)" - a fénypont.

És a Road, amit kurvára nem élveztem a sok rockerrel, de ettől függetlenül is élmény volt. Hiszen az él, aki igazán lázad! A lényeg pedig itt is a pirospólós mosoly volt. Az Alvin is jó volt, csak durvább volt a pogó, nem volt fénypont sem, de legalább jókat énekeltünk. Mert mi megyünk fejjel a falnak! El sem hiszem, hogy eljátszották az Ami az életben...-t, amit két és fél évvel ezelőtt napi 10-szer meghallgattam. Már nem élvezem annyira, és azt hiszem, ez pozitívum. Talán jobban is lehetne élni, hisz egy halálraítélt is tud még remélni. Összességében jó élmény volt élőben látni azt a két bandát, amit már sok-sok éve imádok. Ez nagy dolog! (Persze nagyobb dolog lett volna a blink, vagy az AF, de mindennek eljön az ideje.)

Sajnos ez a fesztivál csak eddig tartott, de legalább megtudtuk, milyen az, amikor igazán él az ember. Amikor létezem és élvezem. Végig tudtam, hogy élvezni kell, mert egyszer vége lesz. És megtettem, élveztem. Még a tűző napon, tetőtől talpig homokosan is, a homokba temetve is, az árnyékban és a gátoldalban fetrengve is élveztem! Sok új embert megismertem, sok-sok punkot és rockert, meg egy cuki kis raszta(hajú!) fiúkát is.
Keveset aludtam, biciklizni már alig bírtam, tiszta kosz voltam, semmi másra nem vágytam, csak egy zuhanyra, de még így is minden rendben volt. Ez ilyen. Ilyennek kell lennie. Így élveztem, hiszen tudtam, hogy utána jön a heartbreak, a fájdalom, hogy vége van... És tényleg jött. Mert igen, történt valami jó, sőt, sok jó. De még történjen ezután is, oké?

Hiszen azzal a bizonyos fiúkával nem futottam össze (thankgod), akinek a neve ugyanazzal a betűvel kezdődik, mert már lemondtam róla. (Az Alanis-es álmom is megmutatta, megtörtént az elengedés.) Viszont összefutottam azzal, akinek a neve kezdőbetűje az én nevem kezdőbetűje után öttel van az ábécében. (A vonzás törvénye, vagy mi a fasz? :D Legyen!) - Mosolyogsz, ez a szívemben marad. Keresztbetett ujjak, szorítás, lécci, augusztus, valamit hozzunk már össze! (yn)
hangulat: Supernem - Irány a moziba be!