I got to be true to myself!

Ma megint egy olyan nap van, amikor érzem a motivációt a változásra, és arra vágyom, hogy ez maradandó legyen. Mint évekkel ezelőtt, amikor a művészetre és az alkotásra voltam nagyon ráállva, és este mindig ihletet kaptam, és azt akartam, maradjon meg másnapra is.

Nem tudom, mi váltja ki belőlem ezt, ha tudnám, valószínűleg minden nap felhasználnám, hogy segítsen a változásban. Ez a téli szünet meg tökre alkalmas ilyen dolgokra, nem? Igaz, hogy az életmódváltásban az is benne van, hogy hamarabb kellene lefeküdni, és kb. 8 órát aludni, de talán ez most fontosabb. Most ugyanis végre kicsit érzem magamban a képességet a változtatásra.

Fura belegondolni, mennyire nehéz számomra egy-egy dolog, ami más számára teljesen hétköznapi. Ezért van az, hogy az osztálytársam, I elég butácska, rossz tanuló, de van szociális élete és egy több, mint egy éves párkapcsolata. Mi, emberek annyira különbözőek vagyunk, mindenkinek más okoz problémát, mindenkinek más megy könnyen. Mostanában kezdek rájönni, hogy pont emiatt nem ítélhetünk el másokat, mindenkinek megvannak a maga démonai, és ki tudja, mennyit küzdött ellenük, hogy elérjen oda, ahol van. Azt hiszem, soha sem tudhatunk egy emberről eleget ahhoz, hogy tényleg elítélhessük valamiért. Még magamat sem ismerem igazán jól.

Ha meg már az emberismerésnél tartunk, csak írok arról a dologról ide is, amit itt annyira nem akartam felhozni, de megteszem, mert az önismerethez is köze van valamilyen szinten. Két napja kiderült valami arról a bizonyos személyről, akit csak felszínesen ismerek, de azért azt hittem, eleget tudok róla, hogy kialakítsam a fejemben a személyiségét (örök probléma nálam). Nem súlyos dologról van szó, egyszerűen csak éppen ellentéte annak, amit én hittem, és ez kicsit azért szívenütött. De örülök, hogy így történt, mert akár olyan dolgot is tehettem volna, amit később rohadtul megbánok. Talán akkor mégis minden okkal történik, hiszen még egy betegség és egy hülye szokás is közrejátszhat abban, hogy ne tegyen az ember olyat, amit később megbán.

Ezesetben is elgondolkodtam, mit tanított nekem ez az ember. Ez bonyolult, olyan dolog, amiről írni, írni, írni kellene, de sajnos nehezen veszem rá magam. A szünetben próbálok erre is időt szakítani, de sajnos ezekből a tervekből csak ritkán lesz megvalósítás. De ha sikerül minden nap megkapni az inspirációt, akkor talán sikerül.